Szóval megvolt a Meleg Böszmeség napja is, izzó betonon, langyos, délutáni napsütésben. Ilyenkor esik jó a sör, a lángos meg a víz. Egyesek próbálták őket lehűteni, és ragaszkodtak az ősi mondáshoz: tüzet tűzzel. Alacsonyan száltak hát a molotov-koktélok (avagy Wass Albert-koktél, ez a sok ruszki faszság menjen Szibériába. Magyarok vagyunk, nem?). Ugyan a rendőrségi kamiont találták el, és nem kétlem, abban is sok a köcsög, de talán ez túlzás. Nem a káosz éber őreiről szólt ez a mai nap. Felszedni a díszkövet a Hősök terén? Az öntözőrendszerből csinálni tankcsapdát? Ezeket anya szülte? Vagy ki pénzeli a fejenkénti kőbányait? Nem kevés idióta agya aszott össze ma.

Szumma szummárum? Az majd elfér a végén. A karhatalom már előre felkészült - inkább ezt beszélném ki. A szólás meg véleményszabadság biztosítására, nem tehettek más, mint lakapcsolták, lekapcsoltatták -nekem is van egy piros telefon a táskámban, nekik is biztos  (rózsaszín) - a kuruc.info, a barikad.hu, a szentkoronaradio.com, a Jobbik és a Gárda szerverét is. Nehogy összeesküdjenek a cár, és a deviáns udvari bolondjai ellen.

The Show must go on! Undsoweiter. Én teljesen megértem őket. Még az  egyetemen kiosztott kérdőívbe is ilyeneket írtam! (Utálja-e a cigányokat? Miért, ki nem? Amúgy alapvetően toleránsnak érzem magam. Aki nem hiszi, azt fejberúgom). Turisztikai látványosság, országimázs építő esemény tanúi lehettünk. A Yellowstone nemzeti parkban van egy híres gejzír. Forró, mindent befröcsköl, amikor kitör. Ő az Öreg hűséges, 90 percenként erruptálódik (jeah), de van hogy ez változik 45 és 125 minutum között... sajnos fáradok, és attól tartok, valaki fogalmazásgátlót tett a teámba. Szóval az is kurva látványos, még webkamerája is van, sokan mennek megnézni, és valamennyire köze is van a buzikhoz, mert melegek (már megint a lejáratott szó felett siránkozok)egyrészt, másrészt ők is vissza-vissza térnek, rendszeresen, az évnek ebben a szakában. Hűségesek a főváros bikra jámbor népéhez. Hogy büszkén vállalhassák a másságukat. Ez eddig oké. Persze hülyén kezdődik az a mondat, hogy nekem nincs semmi bajom, velük, de... de mégis. Éljenek normális társadalmi életet. Mondjuk pont én mondom? Lophatnak táblát is, meg fetrenghetnek részegen a sövényben. A klubjaikban ismerkedhetnek is. Sokminden megengedhető egy bizonyos szintig -itt fagyott be a fájerfoksz. Talán jegelni próbálja a témát? Szóval nem nagyon érdekel, hogy kivel hálnak. Ha szeretik egymást.. csak egészség meg térerő legyen, igaz?

A gusztustalanság netovábbja viszont az, ami ilyenkor történik. Nem is kell leírni, tököm kivan az egésszel. Ez parádé, és nem valami fontos, eget rengető gondolat közvetítése. Mint amikor (a fáradt?) Rosa Parks leült a fehéreknek fenntartott helyre.  Ezután elkezdődött valami! Felvonultak a feketék, követelték az egyenlő bánásmódot, a szegregáció megszüntetését, satöbbi. Hisz többek között ők építették fel azt az országot, miután elhurcolták a családokat Afrikából (meg az írek, olaszok, stb. Európa)!

Ehelyett látni lehet, mi történik. Így várják el, hogy megértsék őket? Az elidegenítés eszközével élnek, nagyon brecht-i. És ki más állna mögöttük, mint az országot megmételyező SZDSZ. Ami mögött -és aki mögött (ebbe belegondolni is rossz)- az SZDSZ áll, az csak valami romlott, káros dolog lehet. Szabadosság, testvéreim. Én egyetértek a szabadságjogok gyakorlásával, azt hiszem nekem is hasonló mentalitásom van. Szabadelvű. Nem törődök bele a társadalom mesterségesen meghúzott határainak változtathatatlanságába. Nem non-konformista vagyok, mert az is egyfajta konformizmus, és egységes kép. Megvan a saját álláspontom, és ez sokban különbözik a hétköznapi emberekétől. De nem az abberrációkat éltetem. Mondjuk nem fordulnék el, ha két nő (szép nő) szeretné egymást, de ez azért van, mert egy soviniszta fasz vagyok, aki tárgyként -nem állatként, hanem tárgyként! Mily sértő.. - a nőket. :-P

Szóval van egy kipontozott határ, egy demarkációs vonal (nem csak nekik, a többi felvonulónak is). Addig sokminden vállalható, még ha nem is értek egyet vele: szeresse az azonos neműt, a saját otthonában öltözzön bugyi rózsaszínbe... hordjon hosszú hajat, meg pirszínget. Esetleg vegye el a kecskéjét. Csak ne legyek tőle rosszul. Otthon próbálják ki! Ez a sok provokáló fasz meg megérdemli, ha rohadt hallevet kap a nyakába (nem jut eszembe a római neve.. ezt itták.. a nyelvemen van... csökkentett üzemmód, hiába. De megvan!!). Garum, ugyebár.. (Apicius, ha ezt látnád!)

 

..és benne minden férfi és nő!

Akarok magamnak venni egy újabb karkötőt (vagy nyakláncot). Most egy fagolyókból álló gyöngysorban gondolkodom, látni ilyet sok helyen, nekem bejönnek a természetes anyagok (nem mintha az arany nem lenne az, de úgy érzem nem az én stílusom). Szóval színes kis golyócskák, füzérbe összedolgozva. Hogy képet kapjunk, gondoljunk pl egy imafüzérre, azok közül is a moszlimokéra. Tetszik a kidolgozása, a színei, összességében szép. Értékelem a belé fektetett energiát. Az egy gond vele, hogy nehéz hozzájutni és lehet, hogy nem néznék jó szemmel. Mégis, valami hasonlóra gondoltam. Nem is muszáj imafüzérnek lennie.

Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve felnéztem a vaterára, hisz ott minden van. Tényleg. Majdnem lefordultam a székről, amikor megtaláltam ezt. Zsidó kipa (másmilyen kipa van?), Linda - Tamás bevéséssel, használtan eladó. És csak 2300 forint!  A hülyének is megéri! Lehet, hogy licitálok rá, már csak a hecc kedvéért. Vagy inkább az újat vegyem? Árulnak azt is. És az csak 2000 pénz. Ezek a furmányos zsidók! Tényleg mindenből pénzt csinálnak. Ha kell eladják a kipájuk.. kész... ha egy ilyenbe beállítanék az egyetemre! Mit nekem iPhone!

 A búcsúcédulákat azért hiányolom. Lehet, hogy be kéne tömni ezt a rést, és nekiállni az árusításnak? Hmm.

 

Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem.. vásárolnék némi amnesztiát! Azaz, dehogy. Nem holmi pap fülébe kell sugdosni (confessio auricularis) a bűneim! Vehetek anélkül is méltóképp az Úr vacsorájából egy szeletet. De ha protestáns, református lennék (hivatalosan én a reformátusok Istenében hiszek, ő tökösebb), akkor közvetlen, ima formájában is feltárhatnám a lelkem sötétjét. Bár, a sorsom eleve elrendelt, és feltételezem, hogy a hitetlenségem zsoldja az örök kárhozat lesz - vagyis Krisztus értem nem halt meg (és még sok másért sem). Sajnos ebben nem tudok teljes meggyőződéssel hinni, így a pszichológusom lehetne a gyóntatóm. Mivel nem írták fel dili dokit közgyógyra, szegénynek nélkülöznie kell a sikamlós, megbotránkoztató részletet! Jobban is járok, hisz a pszichológusok meg a pszichiáterek mind a világ vesztét akarják - tehát konkurens erőként csapódnak le: akkor sem hagyom őket nyerni, ha mind megdöglötök. Én akarok romlást hozni. Csoda, hogy annyian utálják őket? Meg a zsidókat is... ha pl. közkórházat építenének, meg AIDS-es gyerekeket gyógyítanának, biztos nem haragudna rájuk senki, hacsak nem a közkórház építő és AIDS-es gyereket gyógyító underground mozgalom (KKÉAGYGYUM). Így alakul ki aztán az a felületes elképzelés, hogy a zsidókat a vallásuk, vagy a fajtájuk miatt utálják. Pedig nem, az igazság a szabadpiacos kapitalizmusban és a versenyben rejlik: monopolt hirdettek a világ tönkretételére. Ez szúrja a többiek (a másodikok, harmadikok, száztizenkettedikek, hatszázhatvanhatodikok) szemét. Hogy ne csak róluk beszéljünk (nem akarok felesleges reklámot adni a vetélytársaknak), megemlítem a megélhetési bűnözőket, a színes fémtolvajokat, a gagyi cipőt, meg ócó-póló gyártókat is.. satöbbi. Ők fizettek a legtöbbet, a blogíró pedig az anyjával  (és apjával, meg az öccsével) él, és busszal jár, ezen pedig változtatni akar.

Szóval kinek mondjam el? Dal helyett írásban... ehhez sem értek jobban, mint a gépeléshez, de van gyakorlatom. Pedig általában el tudom hitetni magamról, hogy értek dolgokhoz. Nos, ez az én titkom, ebben rejlik a tehetségem. Expert vagyok a.. megjátszásban? Vagy csak jól adom el magam.

Arra jutottam hát, hogy folytatom a hagyományokat, és a Sztahanov-mozgalmi kötelezettségeimnek is eleget teszek az új bejegyzéssel: cél a 25 post a hó végére.

Mendegélek a pályaudvar felé -miután majdnem felfordult a gyomrom a hulladéktömörítő bűzétől (hiába, 40 fok, zűd paradicsom, liliom, liliom, a szag még mindig tart)- és a várónál látok egy öreg nénit, amint egy táblának támaszkodva piheg. Minden bizonnyal a meleg ártott meg neki, és rosszul érezte magát. Mellette parkolt a kerekes kocsija (az utánfutó jellegű, ami szériatartozék bizonyos modelleknél. Felismerhető a csattogásáról, aminek speciális háttérhangulatot adnak az elnyűhetetlen kínai lábbelik csosszanásai). Az is lehet, hogy asztmás volt. De nem kérdeztem meg. Megnéztem magamnak, kicsit meg is álltam, hogy megkérdezzem: Jól érzi magát?

 

De nem tettem. Jöttek szembe az emberek, és ők még észre se vették. Mindazonáltal én is cinkossá váltam a közönnyel, mivel továbbmentem. És közben csak azon járt az eszem, nem-e felejtettem el valamit. Vajon jól tettem? A szavaim ellenére, az biztos. Mert tépem a szám arról, hogy nem nézünk egymás szemébe, meg elfordulunk, és még én is eképp cselekszem. Amikor felszálltam a buszra (addig nézegettem a sürgő-forgó áradatot), és kifordultunk a váróterem mellett, már nem volt ott. A sorsunk, az életutak összekapcsolódhattak volna. Hisz egy kis változás, egy szárnycsapás kell csak. Talán magányos volt, család nélkül, egyedül tengeti napjait. Senki nem törődik vele. Azzal pedig, hogy érdeklődtem volna a hogyléte felől, felvidíthattam volna egy napját. Nem úgy feküdt volna le aludni, miután megfőzi a kis rezsóján az olcsón vásárolt csirkefarhátját, nem úgy fordult volna a málló fal felé, hogy senkinek sem volt hozzá egy jó szava. Apró dolgok éltetnek minket... talán, talán csak arra várt, hogy megkérdezzem. Bár nem tartom magam olyan nagyra, hogy életeket befolyásoljak, de a csepp nélkül szegényebb lenne a tenger (by Mother Theresa).

Nem tudom, hol lehetsz most, remélem jobban lettél, és folytattad az utad. Bár Te még így is hatottál rám, aminek még haszna is lehet - később odafordulok a nélkülöző felebarátomhoz. Orvosolandó a bűntudatom (bűntudat.. tudatosul a bűn?) Azt hiszem, ennek köze van az ember... küldetéséhez a földön. Hogy hasson a másikra. Ha sétálunk az út szélén a ködben, és mögöttünk jön egy autó, minden bizonnyal ránkvillant. Dudál. De azért kikerül, és úgy folytatja tovább az útját. Mi módosítottuk a pályáját. Fizikailag is, de képletesen is: otthon majd elmeséli, hogy valami hülye az út szélén csálingózott, alig tudta kikerülni. A családi asztal meghitt hangulatát még nem kavarja fel a mi kis interakciónk, egy későbbi történetbe még beleszövődhetnek, áthagyományozódhatunk. És minden így kezdődik. A szög miatt az ország is elveszett...

Elgondolkodtam az ösztönös cselekedeteken.. egy kutya, ha látja, hogy valaki, vagy valami menekül előle, akkor az felébreszti -az évezredes együttélés ellenére- benne a ragadozót, a zsákmánylási ösztönt. Üldözőbe veszi, és levadássza. Nomármost, ha egy rendőr meglát egy iszkoló niggert (nálunk rézbőrűt) afroamerikait, akkor az is ösztönösen a nyomába ered? Mennyi gond lehet odaát a sporteseményeken. Talán különböző terápiákra kell járniuk a munkatársanknak, hogy elfojtsák ezt az állati ösztönt! Freud anyám, segíts!

Oswald Maximum Security Correctional Facility: Level Four, röviden Oz. Így is ismerik az utcán. Meg rövidebb is. Egy ideje elmerültem az ameriaki büntetésvégrehajtás világában, és száraz lábbal evickéltem partra, miközben sok mocskot láttam, ami talán megfelel a valóságnak. Egy sorozatról van szó, 97-ből, és bár 10 éves, a maga idején sikeres volt, az HBO ezzel indult el a sikeres műsorgyártás útján, utánna jött a Deadwood, a Róma is... 18-as karika kikívánkozik, naturálisan mutatja be a seggbekúrásokat rabok küzdelmét a túlélésért: nácik, latinok, gangszták, muszlimok. Biztos megsértődik az az etnikum, akit kihagytam a felsorolásból (pl az írek). Történt ugyanis, hogy az egyik blokk vezetője kísérleti jelleggel létrehozott egy rehabilitáló jellegű egységet, Emerald City, itt játszódik a történet nagy része. Meghatározott elemek kerülnek be, mindenféle rasszból. Satöbbi... Hosszú lenne részletezni, érdekes, le tudja kötni az ember, mert bővelkedik fordulatokban (nem hősökről van szó, hanem gyilkosokról, erőszaktevőkről, csalókról. Ez talán kimeríti az antihős fogalmát). Ugyanakkor itt a 4. évad magasságában (6 készült), a 10. résznél úgy érzem, kicsit vontatottá vált az egész.. kezdődött azzal, hogy az elején 30 perc alatt kinyírták Kenny Wanglert, az egyik főszereplő negrót, aztán a 8. részben egyik pillanatról a másikra (bár várható volt már, hogy nem marad mindeig sérthetetlen) Adebisi esik össze holtan... két perc az egész: véres lepedő, Adebisi feltépi az ajtót, kisétál, pofára esik mint a zsiroskenyér, mögötte Said, kezében a véres kés... ennyivel ki lehet írni egy szereplőt? Hová tettétek az eszetek gyerekek? Miért nem lett egyáltalán kettébontva? 16 részt leforgatni? A bevált 8-as struktúra helyett? Valami bűzlik, fejükre nőtt a direktoroknak talán valami. Azért remélem még változtatnak rajta!

Irgalmasság, könyörület? Erre vagyunk büszkék. Ezzel különböztetjük meg magunkat az állatoktól... Bizonyára ez a felsőbbrendűségi érzés valahol a Hold sötét oldalán áztatta a lábát, amikor a felebarátok hagytak meghalni egy 49 éves asszonyt egy kórház várótermében, a Nagy Almában.

Bár már véget ért a szezon szemeszter, vagy félév, és nem nagyon aktuális az egyetemről beszélni, mégis elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha egyszer nem szálnék fel a buszra. Jó, mehetnék gyalog. De mégis, hogy okozhat örömet valakinek ez a mókuskerék? Minden nap ugyan akkor kelni, ugyan azon az útvonalon járni... ugyanakkor csak két napja (vagy éjszakája) tart a szünet, de már most megbolondulok az unalomtól. Hiányozni fog az utolsó héten, az tuti. Későn tanulom meg értékelni a dolgokat. Valami értelmet kéne találni. Az hogy már három napja nézem hajnali 5-kor a rigókat, hogy hogyan kergetik a verekebeket az mókás, de nem köt le... majd kisétálok egy magaslatra, és megnézem a napfelkeltét. Abból úgyis keveset láttam.

Gondolkodtam a bejegyzésen, miről is szóljon: Tunguz-meteorit centenáriuma, vagy valami más. Dönteni tudni kell.

Történt vala az Úr 1347. évében, hogy szörnyű járvány, fertőzött levegő söpört végig Európán (jó, már az 6. században is jelentkezett). Keletről jött, és először az itáliai kikötőket lepte meg: azok az aljas kipcsákok Kaffa ostromakor biológiai hadviselésbe kezdtek, katapultálták a történelembe a pestises halottjaikat. Amilyen jópofa  népek éltekakkoriban, ezen nem is lepődök meg, azonfelül Vegyi Ali meg Szaddám (hű, kimondtuk a nevét - egy marhára elterjedt arab nevet) is dugdostak és használtak vegyifegyvert! Ez ugyan titkolni való, de nagyfater is felkészült már, emiatt kicsit féltem is: nehogy aztán néhány eltévedt indián csatabárd ütközőpályára álljon... de nem adom ki a pozíciókat, mire vannak a műholdak. Ha még a kéményen is be tudnak nézni! Szóval van neki egy tartálya, meg vegyvédelmi gumicsizmája, és a Tamás fedőnevű fegyverneppernél vásárolt méreggel feltölti a hátizsákját, és úgy pusztítja a rovarokat. Legalábbis ennek látszik, valójában az Al quaida számára készít gyakorlóvideókat. Hogy a dicsőséges mudzsahedinek majd szanaszét permetezhessék a Tájm Szkvert, ha úgy adódik...

Lemaradt egy tegnapi szerzemény. Metro áruház, Székesfehérvár. Meg kellett volna venni, most már látom. Shit. Figyeljük a bizarr összhangot a félelmetes halálfej, és a megnyugtatóan cuki rózsaszín papucs között. Rendkívűl szofisztikált darabhoz van szerencsénk, a minőség utolérhetetlen, feketeöves fröccsötő mester kreálmánya, a távoli és misztikus keletről. Nem hétköznapi, futószalagon készült darab! Ezt kézzel állították össze! Ez jól látszik a koponyák elhelyezkedésén pédául. Kína volt, van és lesz!

Végre hétfő van, végre egyszer jó időben készíttetem el az előrejelzésem! Sok hasznát fogom venni, azt lefogadom! Bár megismerném azt a cigányasszonyt jősnőt, aki így kiolvassa a csillagokból a sorsom, meg ennyire ismer! Mesélhetne rólam. Bár, ismervén a tényeket, meg hogy mennyire ellenálhatatlan tulajdonságaim vannak, tuti, hogy szerelemre gyúlna irántam. Esetleg a kezem is megkérné. Csak én nem akarok egy lakókocsiparkban élni.

Újabb kellemes pillanatokat szereztek az emberek nekem. Belekukkanthattam a magánéletükbe! És ilyen hülyék, hogy ezt kitárogatják. Egy nyílvános fórumon, ami tudvalevő, hogy kóklerség..

Apropó, ezzel megvan a 23. bejegyzésem júniusban, és ez azt jelenti, ennyi még nem is volt! Sosem volt még ilyen jó. Sokkot kaptam.

Olykor jó álmodozni, meg reménykedni. És nem is kell hozzá Názáret, hogy valóra váljon. Van még sok ilyen... hm.. szuggesztív és hitegető közhelyem ám! De inkább nézzünk, mint a moziban. Nekem tetszett, ahogy egy Matt nevű srác "bohóckodik" ezen a videón. Van neki honlapja, ott lehet informálódni, hogyan táncol körbe-körbe. Youtube-on már látták néhányan, de most nem zavar, hogy nem én vagyok az első.

Úgy belelkesültem. Még a végén stoppolni fogok, utazgatni össze-vissza, és ezzel ütöm el a nyarat. Utazással. Nem itthon ülök egy vödör vízben. Ha kedvem lelném az alvásban, az mondanám, majd alszok rá egyet (elődátumoztam a bejegyzést, 10.00-kor jelenik meg, de 3.33 van). De nem lelem. Sehol se.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgösipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetszen?
Melyik legyen, a partnerem?

Nokia, Samsung, Sony? Aztán, ahogy Mohamednek (legyen áldott), nekem is megjelent egy angyal. Mi a titok? Amit csak nekem súgott meg, de én megszegem a fogadalmam, és elmondok? Jöjj, és láss!

Most már tudom, miért nem vagyok sikeres.. öreg hiba! Áldom a nagy gépet, hogy gondoskodik Rólam, szegény fogaskerékről. Hisz miért ne akarnék sikeres lenni? Más is erre vágyik! Nekem ugyan felfordult a gyomrom, pedig nem érzékeny: talán irigykedem azokra, akik autós kihangosítóval járnak. Pedig ez a fokmérő! Más kellék nem is kell. Jó ha meghallja mindenki. Szóval, fogyassz te barom! Legyél boldog. Vagy ha nem éred el a vágyaid, és ködbe vesznek az álmaid, akkor keserítsd meg a szomszédod életét: legyen ő boldogtalan. Relatív az egész. Máris jobban élünk. Máris szeretjük a varázsdobozt. Kell még más egy sekélyes élethez?  Siker, sperma napfény, csillogás. De egy eldugott kis odúban valójában tudjuk az igazságot. Mindenki tudja: végül megvénül minden. Élvezzük a napot!

A mai feladvány: találjunk 5 különbséget a két kép között!

Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok..

Jött, látott, és győzött. A csillagok is elbújtak! De nem félelmükben. Eléggé racionálisak ők ahhoz, hogy ne verje ki a biztosítékot náluk pár elektromos kisülés. Egyszerűen átadták a színpadot -a műsor pedig ámulatba ejtett. Kinn áltam az erkélyen, és borsózott a hátam. De nem a hidegtől, vagy attól, hogy Szent Péter gurigatja a hordókat. Mattot adott a természet, épp hogy nem tisztelegtem neki. Helyette karbatett kézzel -még kételkedve, majd már vigyázban állva követtem az eseményeket. Aztán leültem egy székre, és úgy néztem, ahogy a villámok kicakozzák a felhők szegélyét. Egyetlen társam egy magányos biciklis volt, aki elkerekezett a sötétségbe. A dombok pedig kísérteties megvilágításban tündököltek... Szavakkal leírhatatlan, megragadhatatlan. Ez lenne az Isten természete? Akkor értékelem. Érzem a szeretetét. A fák között szélről ne is beszéljünk. Vagy a felfrissülő levegőről. Egyszer teleszívtam vele a tüdőmet, de már ez elég volt, hogy méregtelenítsen. Annyira tökéletes az elemek ezen szimfóniája... a hangok, a fények játéka. A szagok. Bele lehet szeretni. Kár, hogy kevés vagyok hozzá. Ez pedig csak egy szénrajz. Hitvány másolat, gyenge próbálkozás, hogy valamit is visszaadjak.

Update

Megér egy misét a másnapi.. monszun is. Habár felül a gálya... Írnak is róla: veszprem.index.hu/cikk.php (mondjuk tűzrókában okádék felépítése van az oldalnak)

Figyelem, a következő bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és hanghatásokat tartalmazhat, csak erős idegzetűeknek. Ellenkező esetben el lehet menni délre. Mert csúnya beszédnek sok az alja..

Eddig békésen éltem az életem, interakcióba kerültem sok emberszerű lénnyel. Mégsem kellet megélnem, hogy bármelyiktől is agyfaszt kapjak. Hát, most igen, hiszem, hogy vagyok, egyre erőteljesebben érzem (megerősítést nyertem), még az álmaim is más mederbe fognak csordogálni. Eddig csak csatangoltam, zsíros hajjal, igénytelen gúnyában, gyakorlatilag posztózsákban. Nemcsoda, hogy elkerültek a dolgok, még a traktorok is odahagytak. Kiüresedve, se nem éhes, se nem szomjas nem voltam. A délibáb meg csillogott, hívogatott: nem hittem neki, azt mutatta minden rendben. Helyeske délibáb, kár hogy kacsa. Mindenesetre még ezzel a tudással felvértezve is meglepett ez az agyfasz. Periférikusan észleltem, hogy közelít, de aztán, elbújt egy vakfolt mögé-a köcsög, több, mint 21 éve élek vele együtt, eddig nem volt problémánk, hát most egyből. Nem figyel az ember, agyfasz. Köszi vakfoltanyám, nem felejtem ezt el neked!

0. típusú találkozás, mindenkinél más és más. Én a halántékomban éreztem először, aztán gyorsan átterjedt a homloklebenyre, végigkúszott a tekervényeken, majd egy pezsdítő hangú kiáltványt adott elő a vérnyomásomnak, akinek több se kellett, már a plafont ostromolta. Az immunrendszerem próbált védekezni, de egy agyfaszt nem lehet csak úgy kiizzadni, úgyhogy csak rontott a helyzeten. Csak az kiabál aki fél, így magamba folytottam -pedig a környékbéli halászok biztos azt hinnék, hogy a Balaton rian, felszínre kerülnek a vizihullák, fakutyával a hullámsírba merült kisfiúk, szerelmes cselédek, akik rácsesztek a gyufa főzettel... bedugóztam. Nem egy jó dolog, így nekifutásra sem, aki arra panaszkodik, hogy jól kibaszott vele a geci kurva anyja a nevével (Róóóland), inkább üljön le a hátsó sorba, aztán egyen pogácsát. Nem irigylem, hisz sok Róóólandot, meg Bélát, Gézát láttam elsárgulni, amikor megtudták, hogy a becenevem Marci, és szólítsanak is úgy. Pussymagnet! De ez is csak a felületes megítélőnek számít... aki nem tudja, miről beszélek.

Mert teljes rendszerújraindítást kellett eszközölnöm, de hiába próbáltam visszállítani a dolgokat, a folyamat megállíthatatlan. Nem tudom, merre fodul most a kocsi, itt vagyok úgy érzem, a világ végén, a Styx lehet ez a fekete folyó (néhol sárga, a révészek nyílvánvalóan elfoglalt emberek). Átharapom-e vizsgáztató dorkát, vagy fejjel lefelé szögezem ki a feszületre? A népdal énekés mindenesetre megváltozik, szerelem csütörtök helyett (roppant bizalomgerjesztő egy ilyen napon bemenni, és kultúrális antropológiáról meg társadalmi ismeretekről ecsegni), mondjuk az lesz, hogy kabaré csütörtök, vagy a hosszú ceruzák delelője...

A jó hír, hogy kezd lelohadni a duzzanat a homlokomról, a manuális terápia nem segített megszabadulni az őrülettől. Már befészkelte magát, megágyazott. A kismacskák is csak addig karmolásszák az ember ölét (meg ami alatta van), amíg kényelembe nem helyezik magukat. Én is lehiggadtam, laza vagyok, egyik kezemben kihúzófilc, másikban jégkrém, a lábaim feltéve a keresztvasra. Mivel gépelhetek vajon (és melyik borsod megyei faluban lepett meg az este? A gondolataim, merre jártak? No, free the farmer? Hát pajzán!)? A vércukrommal nem, az is zuhan, mint a gazdsági mutatóink.. csak ez megáll majd valahol. Ja, közben zenét hallgatok, talán az békített meg.

Ma is tanultam tehát valamit: bárhol, és bármikor beüthet a baj. Okozhat 180 fokos kitérőt, akkor már hiába próbáljuk visszahozni a dolgokat. Aláértékeljük a dolgokat, nem látjuk az értékét. Fel sem becsüljük, hány karátos tud lenni egy pillanat. Úgyhogy ki kell használni mindet (Carpe Diem - de nem ez). Ki tudja, melyik agyfasz lesz a végső, ami úgy felszítja a dühöt, hogy aztán nincs visszaút. Ez az üzenet. Az üzenetem.

Update

Az utórezgéseket még érezni... nem kell félteni a báránybőre bújt agyfaszt! Csak lebukott a víz alá, megszemlélte a korallokat, meg a zsákállatokat. Újra előkerült, és szexisen hátravetette a haját. Fecskendezett egy kis jókedvet, újra. Így az ürességben jól visszhangzott.  Azt már nem is írom le, hogy elmúlt, mert lehet, hogy már leírtam. De most pl (biztos befolyásolnak a társadalmi ismeretek) kedvem lenne Las Vegasba menni, és megházasdoni. Szerintem vicces lenne. Stílusos. Csak olyan sokan állnak sorba, és én meg annyira.. őőő... együttérző, vagyis empatikus vagyok, hogy nem bántok meg senkit, egyedül megyek Vegasba. És ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Vagy nem, és a sivatagban végzi. Talán lemegyek Mexikóba is. Jamaiaika! Jövök... vagy Alaszka. Ott az a fasz John McCain áll győzelemre. Republikánusok, washingtoni héják...

 

 

 

 

Ismétlés a tudás anyja,  ismétlővizsga meg a kurva anyja... ismételgetem a művelődéstörténetet másnapra, összehasonlítom a kultúrák történetét -akciósan, egyet fizet, kettőt vihet. Rotterdami Erasmus nyalatkoztatta ki: Még a legrosszabb béke is jobb bármilyen háborúnál.

Noormális? Ezt a faszt. Biztos nem hányták gumibot élre az anyját a rend őrei. Vagy óvták az értékeit úgy, hogy időként félre-félre néztek. Mert bántja a szemüket a barna egyik színárnyalata: kreol. Csoki vanília... Kétszerinkább egy háború, mint egy rendőrállam, elnyomással megfűszerezve. Pacifista buzi, kíváncsi vagyok, hány kisfiú volt meg neki a királyi udvarban. Talán magát V. Károlyt is megcsinálta? De ne vonjunk le komoly következtetéseket egy -orbitális baromságot tartalmazó- kijelentéséből... mondjuk a rotterdamiak ilyen retardáltak. Nem egyet ismerek, a legtöbbnek mindegy, hogy két vgy négylábú, esetleg tekereg. Delfin se rossz. Az se, ha manuális: ügyesen forog, breakelni benevezheti a szeretőjét a paralimpiára. Kibaszott egy város, bűzlik a haltól, meg a kurvák hónaljszagától. Rádásul még focizni sem tudnak. Bassza meg az orosz medve.. ennyi állatot! Kiérdemelt a DHL-től egy talicska aprómajmot, lesz majd zacsi-pacsi.

Tegnap megint előfordult: nem tudtam aludni (Az álmatlanság, más néven inszomnia napjaink talán leggyakoribb alvászavara ->akkor mi van, ha tudatosan nem alszom? ). Céltalanul kódorogtam a városban, játszóterek, boltok... sehol sem tanultam megnyugvást. Rádásul már inni sem volt kedvem. A homok felitta a maradék sört. Aztán hazabattyogtam (sétálgat; többnyire lassan vagy szomorúan), fél kettőkor nekiláttam vacsorázni. Ilyenkor nem szabad nehezet enni, csak néhány falatot csípni, tartottam magam, meg egy férfi akkor eszik amikor akar, és azt amit! Betoltam 4 szelet grillhúst, finom volt, irigykedhet is a világ.

Hát, mindennek megvan az ára. A boldogságnak, a szabadságnak is. Jelen esetben az, hogy álmatlanul dobáltam magam. Órákon, napokon, heteken, hónapokon.... évezredeken (milleniumokon át). Amire eljutottam az álmok földjére, minden darabokra tört, az eszmék leomlottak, kihúnyt az értelem fénye, csak a hold sápadt sugarai világították meg az emberiség maradványait. Aztán csend lett, a kő marad, de már az sem, elporladt. Egy domb tetejéről néztem végig. Lobogott még pár tábortűz, de kihunytak azok is. A csillagok következtek, a Föld kiégett kőgolyóvá vált, míg az égitestek darabokra szakadtak, meglepett az üresség. Hiába néztem a távolba, egyedül voltam a saját poklomban. Maradt semmi, annak a felszínén úsztam tovább, kísértettek az emlékek. Aztán én is alámerültem.

De nem voltak nyugodtak az álmaim.. lázasak és értelmetlenek. Mindig felijedtem. Mintha több személy harcolt volna bennem. Mindegyik mást és mást mondott. A saját igazát tartva sezm előtt. Önző keresztény, aljas moszlim, számító buddhista, mind-mind sugdustak gonosz dolgokat a fülembe. Aztán már nem is magam voltam, hanem más, és nem tudtam szabadulni tőle... elvesztettem a fejem, kinyitottam az ablakot, becsuktam, narancslevet ittam, klóros vizet.... bevetettem az összes trükköt. Már világosodott odakint, amikor még mindig azon aggódtam, nehogy a moszlim énem lepaktáljon a kereszténnyel, és diktatúrát építsenek! Az inkvizíció és a dzsihád, belegondolni is rossz. Honnan jöttek ezek a gondolatok? Kiszálltam volna a testemből, és összegyűjtöttem mások titkait? Magamba gyúrtam.. lehet, lehet... Legalább öt emberrel találkoztam, többszörös mentális diszfunkció. 

De az álmok beszédesek, ekkor kerülnek felszínre az elfojtott dolgok. Azt mutatnák, hogy idealista vagyok talán? Vagy azt, hogy ne zabáljak be lefekvés előtt. Ha így van, akkor vacsorára csak salátát eszem, és az erkélyen alszom. Ott nincs meleg...

 

Meleg van. Jöhetne már 26-a... nézzük, mit "ígérnek" a csillagok. Lófaszt se.. Nem sok jót. Ma keresztezi egymást a zöld meg a piros!

Szerelem: A családi ügyek háttérbe kerülnek, magánéletét eluralja egyfajta kitörési vágy. Most az erotika, az érzékiség vezeti - s talán rossz irányba.
Hivatás: Ha elgondolkodik karrierje alakulásán, rá kell döbbennie: nem annyira a képességei, mint pártfogói révén jutott idáig.

What the fuck? Biztos azért vezet az érzékiség, mert kibaszott meleg van, izzadok mint egy disznó, és asszociálok. Hát még a pártfogóim.. lehet hogy velük?

Szeretek rájönni dolgokra. Ilyenkor okosnak érzem magam. Aztán növeli az önbizalmam az is, hogy az olyan tehetséges (és szép ésatöbbi) emberektől tartanak a többiek, akárcsak az ismeretlentől. Próféta, vagy messiás, így néznek rám. Félelemtől vegyes tisztelet, vagy mi.

Arra ébredtem rá hát az éjszaka, hogy belé is szorult egy nyelvemlék-kutató. No nem úgy. Lehet, hogy előző életemben az voltam, vagy a skizofréniám miatt megettem egynek az agyát. És most enyém az összes tudása.

Honnan ered tehát az az ősi szokás (lehúzáss), hogy ha valakinek szülinapja van, az hívja meg a többieket? Mindig mondogatják a kocsmában pl, hogy akkor most te fizetsz. De ki olyan hülye, hogy a szülinapján másokra költsön? A válasz kiszúrja a szemünk: nem 42, hanem 24. December! Jézus! Ezaz, a jó öreg Jézus minden egy szülinapján meglep minket. All over the world. Bár Tel Avivban nem hinném.. őket nem szereti! De milyen példamutató, nem igaz? És sokan követik ez a magatartást. Biztos kereszényi jóindulatból teszik, és fizettetnek a felebaráttal. Mert J. is ezt csinálta. Nagylelkűség.

Tudom azonban, hogy eddig se voltunk jóba. Úgyhogy, Jézus -mindenki a saját módján kommunikál- bocs, de én nem fizetek... azért majd felköszöntelek valahogy, hagyok egy vodkát a fa alatt, vagy nem tudom. Biztos vvan olyan, amit szeretsz. Esetleg egy 2000 éves bor. Vagy lopsz fater pincéjéből egyet... csak gyermeki csín, úgyse haragszik! Na, Te örög gyekek! Megisszuk aztán ha már jókedvünk lesz, elmegyünk és ajándékba viszünk a zsidóknak pár malacot. Hehe, ingyen disznóhús. Főjetek a levetekben!

Nem tudom, mennyire állja meg a cím a helyét. Szerintem nincsenek az embernek alfajai, rasszai. Oké, a biológia cáfol, negrid, ausztralid, amerindid, europid, mongolid. De ez antropológia, gyakorlati tudomány, fiziológiai dolgok. Elviekben gondolkodok, ott nem különböztet meg semmi sem. Legyen néger, oké. Vagy ázsiai. Semmi gond. A cigányokat viszont lassan nem tudom az emberi faj keretein belül tartani. Kiszabadultak. És elüldöznek minket a saját hazánkból. Szabad a rablás, a törvényen kívűl állnak. A rendőrség, az önkormányzatok tehetetlenek. Nem lehetetlen, tehetetlen... szép szóval basznak rá, engedik őket állatkodni. Az történt, hogy rendes, dolgos családoknak kell menekülnie az illegális lakásfoglalók elől. Na, nem voltam igazságos. Megjelentek a rendőrök is, méghozzá a Készenlétisek is. Amikor a Gárda előállt... tehát a régi anekdota megállja magát:

-Rendőrség, néhány fiatal randalírozik a házunk előtt. Tudnának küldeni egy járőrt.
-Ő, lássuk. Megnézem mit tehetek uram, kérem legyen türelemmel.
Később:
-Jóestét kisasszony, 2 órája telefonáltam, hogy hangoskodnak a házam előtt. Azt mondta,
  küldenek valakit. Tudja, én holnap dolgozok, és a gyerekek se tudnak elaludni
-Uram, én is csak a munkám végzem, már mondtam, hogy legyen türelemmel.
Később:
-Ismét én vagyok, ezek a rohadt cigányok most törték be a kocsim szélvédőjét, követelem, hogy azonnal szálljanak ki, és védjék meg a családom a tulajdonom! Adófizető állampolgár vagyok, elvárom, hogy teljesítsék a kötelességüket!
-Uram, ne ordibáljon velem! Ilyen hangnemben nem beszélhet velem! És ne vádaskodjon, ne gyűlölködjön, miből gondolja, hogy cigányok! Nincs elérhető járőrünk, majd küldünk valakit a másik körzetből, nem ránk tartozik, foglalkozzon a saját dolgával.
Kicsit később:
-Jóestét, kapitányság? Igen, én hívtam önöket az előbb. Tudja mit, kisasszony, már nem kell járőrt küldeni. Halálosan megfenyegettek minket, de megoldottam a dolgot. Kimentem a ház elé, és lelőttem a támadókat az önvédelmi fegyveremmel. Viszhall.
5 perc múlva kiérkezett a Készenléti rendőrség, a Terrorelhárító alosztály.... Halott nem volt, csak három részeg cigány ittas fiatalember, akik autókat rongáltak meg. A bejelentőt bíróság elé állították hiszériakeltés és gyűlöletbeszéd miatt.

Hát ez kell csak, kihívni a Gárdát. Megjelennek a rendőrök egyből. Addog szabad a rablás. Akarom mondani a megélhetési bűnözés. Ez az, megélhetés szerűen, segélyből élők.. ezt a szót kerestem.

Update

Újabb forrás:http://magyargarda.hu/node/1753

Bár tegnap még szépeket mondtam róla, de mára a szakítás közeli állapotba sodortak az események. Miért ne lehetne megkoronázni egy sikeres napot? Egy sör mellett (kate, há', és így tovább), amíg marad vér az alkoholszintben. Persze ez most sem jött össze, nyílvánvalóan más terveket szőttek a Moirák. Azt, hogy valamikor az este folyamán veszítsem el a kedvenc karkötőmet. Jelentem, megtörtént! Volt, nincs! Amire eddig direkt figyeltem, mindig csekkoltam, meghúztam a zsinórzatot... menthetetlen. A jó büdös, kurva életbe... kellett nekem kibaszott kabátot venni. Miért nem tettem egyszerűen le, miért nem mentem vissza, hogy ledobjam otthon? Meleg volt, de lusta voltam. Meg tartogatni is. Tessék. Ez az eredmény. Jézus, Jézus, nem leszünk jóba. Próbálok túllépni rajta, akkor sem omlottam össze, amikor hazaértem (ja igen, unalmas volt az Expresszóban -soha többé, most már tényleg. Ez a hely rossz ómen, ahányszor odamegyek, valami baj történik velem vala). Szóval míg a többiek szórakoztak (de azért megkerestek telefonon, hogy hova tűntem, ez jó), én baktattam haza, majd a kabátom ledobva szembesülem, hogy a bal kezemen az óra még megvan, a jobbról viszont hiányzik egy színes, piros és zöld, némi sárgával színezett karkötő. A bőrrel együtt tök faszán néztek ki, annak a madzagját be tudtam tűrni alá, nem lógott mindenfelé.. na most ez van. Keep on szmájling?

U.I.: Elvesztettem kaaar~kö-tőmet/
       Szidott anyám érte/
       Aaannaak aki me~gtalálja,
       Satöbbi... találja meg, aztán meglátjuk.

Megyek horgászni, viszek magammal egy jó nagy husángot. A husáng szögekkel van kiverve, azok meg be vannak áztatva emberi ürülékbe, meg a komodói varánusz nyálába. Ezzel fogom agyoncsapni a reményhalat, de bizonnyal elidőzök vele, mert az hal meg utoljára. A lepény meg először, tehát valami jót kell kifognom, utánna nem is biztos, hogy kell a remény. Mire fáj a fogam? Hogy ne kaszáljanak el filozófiából (bár nincs tél, aratnak, a nádat aratják, kaszával lengetnek, és ha rossz helyen vagyok a rossz időben, akkor nesze nekem). Nem is tudom mit higyjek, legszívesebben be sem mennék. De az  könnyű megoldás lenne, megfutamodnék. Tessék, tanárnő itt vagyok, de nem megy, mit csináljak.. majd a lélektan. Egy óra múlva, már elkezdődik. Kérek szerintem valakitől egy cigit, aztán amikor kihúzom az utolsó ítéletet tételem, az összeroppanás előtt kiszuszogok. Biztos Hitler is így érzett. Szívás.

Update

Kifogtam a.. az ezüsthalat. Vagyis inkább sárgaréz-halat. Spinóza. Reméltem, hogy ezt az egyet nem húzom (azok közül, amit tudok). No, mindegy, 6-os tétel őkelme. A kutya mindenit. Bűntudatom van. Azért mert okos, szép, megnyerő, és ellenálhatatlan vagyok. És jeles! Úgy látszik végigkísér az egész életemen..

A lélektan pedig anakdota formájában fog majdan manifesztálódni, az ükonokáimnak mesélek (akik csak azért jönnek, hogy kapjanak egy-egy eurót - talán addigra bevezetik. Éljen az EU(SSR)!) róla: tanárbácsi elveszett Pécs (?) és Veszprém között, elérhetetlen (olyan mint Isten, átkapcsolnak rögzítőre: Isten meghalt, a sípszó után hagyjon üzenetet). Így fél kettőkor (13 órakor kezdődne a vizsga) közlik, hogy el lehet menni (Fletó, lassan szálóigéve vállnak a mondataid). Jövő héten vissza teccünk nézni, akkor esetleg vizsgázhatunk. Másik vizsga van akkor, sebaj, ezt buktuk.. avagy mégsem? Van aki elintézze, kap is egy pirospontot. Így írásban szóbeliztem abból a tételből amit "pont" nem tudtam. De tényleg... bármelyik másik lehetett volna. De ezt is kilőttem, 4-es meglesz. Veri nájsz...

Kiegészítés

Feltételezem, hogy valamelyik kocsmában pusztította a kolléga az agysejteket, vagy valamelyik árokban fekszik, esetleg a sínek között, ami manapság már tényleg veszélytelen, amire arra halad egy vonat (igen, ez az ami a sínen jár), addigra úgyis kijózanodik. Én azt terveztem, vizsgák után megyek el ünnepelni. De meglehet, hogy neki tegnap volt vizsgája, és a most az végül is utánna van. Alkoholszondát a tanáriba!

Ááááh... ki a barrikádokra, kirakatokat bezúzni, autókat felborítani, éljen, égjen.. káoszt!

De kiegyeznék egy 4-es filozófia jegyben is.. bár felesküdtem a Szent koronára, megfogadtam, hogy az ellenséggel le nem paktálok (az immanens Isten engem úgy segéljen...), így is lesz, megkapom az ötösöm önerőből, és jónapot.

Ha a tengerparton keresnénk kincset, a homok alól minden bizonnyal innen érkeznének a fémdetektornak visszaverődő jelek, hisz nemcsak a kutya van elásva, de a kapocs is, ami a bevezetést az alábbiakhoz láncolja. És ez egy örökre szóló kapcsolat, amivel a pápák ellenőrizni kívánják a házasságokat, irányítani a világi uralkodókat. Ők is arra vágynak. Ugye, VII. Gergely? Te kis huncut!

Nagy reményekkel kezdem hát kotorni a homokot, a körömágyam megtellik a déli tengerek  különféle kőzeteinek és ásványi anyagainak apró szemű törmelékével, melyet a víz, jég vagy szél elhordott eredeti képződési helyétől és alkalmas helyen lerakott. Ott találom meg az egyik főelosztót, ami az asztalomhoz irányít, pár órával ezelőttre. Gondolkodék nagy dolgokon, csillogott a szemem, az érdeklődés a tetőfokára hágott, ahogy mohón tömtem magamba a tudást -amire minden bizonnyal szükségem lesz a Mc Donald's-ban, vagy az utcán. Utóbbi esetben mondjuk színvonalas előadásokat tarthatnék, ezt jutalmaznák a viruló ifjúság titánjai mondjuk 200 forinttal (Euró? Ugyan...), egy sörrel, sóskiflivel, whatever... Nem magadnak, az utcának tanulsz. Meg kell nézni Gusztit. Szóval visszatérve, mert akárcsak most, akkor is elkalandoztam, megakadt a szemem a könyvespolcon. Erről tudni kell, hogy telepakoltam könyvekkel, alig férnek el egymástól. Ilyen lehet a megvilágosodás, de talán a fasztrombózis is. Mit látok? Kék könyvecske, gerincén a címe: Kékszemű napló. Igen, emlékszem erre a könyvre, fater vette, az özönvíz előtt. Ő olvasgatta is. Aztán talán én is akartam. El is felejtettem már. Hát még azt, hogy ki írta: tanszékvezető a Pannon Egyetemen, G betűvel kezdődik és éczi-re végződik a vezetékneve...