Az agyunk-, a társadalom-, de a fizikai törvények urlata - optimisták szerint legjobb - világ bizony szűknek bizonyul. De a korlátok nem véletlenül születtek meg, anélkül aláesnénk a teknős páncéljáról, az éterben pedig nincs élet. Senki sem jött vissza, hogy meséljen! Lehetetlen, le kell szögezni. De milyen szerencse, a lakásfelújításból itt maradt egy pajszer (leánykori nevén feszítővas), azzal nekieshetek.. felfeszítem, leszek olyan infantilis és képtelen. És, voila. Mik ki nem derülnek?

Kőbe vésett törvény, hogy a Nap keleten kel. Szorgalmasak voltak a Japánok, kiérdemelték ezt a szolgáltatást, nem kell irigyelni. Nyugaton meg alászáll, fényképezik is sokat, hisz a napnyugta lehet akár az utolsó is, és akkor már bánhatják. Meg giccsesen szép, meleg posztereket lehet belőle készíteni.

Ez folyik évezredek óta, a Biblia szerint 5 millenium, szerintem inkább milliárd éve. Dios mio, ahogy a spanyolajkúak mondanák. Milyen monoton. De ami a kőbe van vésve, azt maximum a jégkorszak, a szél, vagy a bretagne-i hullámok sodorhatják el. Az eget, ami köztudottan Ré, Illés, és tsai tüzes szekereinek versenypályája meg jobb, ha nem is bolygatjuk, onnan leszedni még egy Mig 29-est is kockázatos. De nem lehetetlen, csak viselni kell a szankciót, ami egy irtózatos seggberúgás, meg a társadalmi embargót, vagyis, hogy szarnak a pofira, és nem állnak szóba a delikvenssel (én agyonlövetést javasoltam, de már nem adnak a humanisták szavára)...

Nagy volt hát a sértődöttségem, 10 csapás ki se fejezné, hisz nincs olyan sáskaraj (Sás-karaj? Exkluzív vegetáriánus mesterfogás a fáraók földjéről),  vagy elsőszülött halálozás, amitől jobban érezné magát háborgó lelkem. Ezért dacból elhatároztam, hogy bebizonyítom az embereknek, hogy nem mind arany ami fénylik, és a dakota közmondásaikkal csak a felszínt maszatolják...azt is mocskos, hideg vízzel. Az én Karcheres-Vanishes sugaram utat vág a bevésett kőbe, még Hamurabi oszlopai is kifordulnak a helyükből! Nagy Lajos, a Törvényhozó ezentúl meg úgy forog majd a sírjában, hogy egy tucat generátort meg tudna hajtani!

Impossible is Nothing! Nyelvóra kezdőknek: a lehetelen nem létezik. A nyugati nap megemelkedik a horizonton, dicsőségesen menetel felfelé, és szórja alá a mennyei sugarait! Utánna kell járni kicsit... megelégedhetnénk azzal, amit Gaia ád, természetanyus bölcs, és gondoskodó, de talán túl konzervatív egy pezsgő elmének. És, az olyan gondolatok, amik szűznemzéssel, csak úgy beleülnek a tudatomba, aztán pallaszian kipattannak, tartogathatnak némi meglepetést az evolúciójuk során! Nem engedhetem, hogy zsákutcában, egy kuka mellett végezzék, zsíros, összegubancolódott hajjal. Megszakadna a szívem... meg mentálisan is belerokkannék. És járhatnék az önkormányzathoz segélyért.

Logikusan kibontható hát a csomag, hogy nem elégszöm mög. És nem alkuszom! Ollé... a hajó már vár! Kis fantázia kell, nem olyan problémás az ügy, mint egy kockával hetest dobni... az árnyék, ami ránk borul, és felkúszik a tudatunkba, megragadva az elfolytottabb félelmeinket, torz képzeteket festve a falra, ami által lefolyik a mennyezet, ránk olvad, végül bezár egy burokba, amiből ugyan kitekinthetünk, de mozogni aligha tudunk, hát.. nem létezik. Oh, Lord! Mit is hordok össze? Nem feltétlen kell engedni a törvényszerűségeknek. Nem determinált semmi sem, boldogság hazajöhetsz! De nem várlak meg, eléd indulok! Így működik a dolog, így kel fel nyugaton a Nap, az én napom!

A többieké az csak átsuhan a tájon, nyomában a sötétség. Ez egy régi, és nagyon szomorú szerelmes történet. A fény a sötétre vágyik, a sötét a fényre, de elválasztották őket az idők kezdetén, és azóta vágyódnak egymás ölelésére. Ami mindannyiuk teljes megsemmisülését okozná, de a dologból születne valami új, és más. Édes együttlét, soha többé holnap!

A romantikázásba azonban bele lehet unni. Tovább kell lépnie az embernek, a leszakított virág lassanként veszít a szépségéből, és idővel csak megcsúfolja hajdani tündöklését. Így összecsomagoltam, és döntöttem. Nem ítélem el ezt az életmódot, ami szükséges az élethez, az megvan. Bár nem egy homokos tengerpart, pálmafákkal, lányokkal, és a kísértésbe vivő kígyóval. Szódával elmegy, azt mondják a megrögzött piások. Ebben a világban azonban a nem az nem, a nem szabad tényleg nem szabad, a lehetetlen pedig (lekopogott) képtelenség. Úgy írható le, hogy keleten kel a napjuk.

Nehéz újra felvenni a fonalat, elgurul, és összegubancolódik. A végek megtöredeznek, és nem lesz a szövés olyan egyenletes, mint régen volt.. még akkor se lett volna egyszerű pontot rakni a mondat végére. És csak raktam a téglákat, raktam... a tető meg csak nem került rá, most meg csodálkozom, ha beázik, mert netán kifelejtek valamit.. de amit elkezdtem, azt illik lekerekíteni. Az egyenlőtlenséget feloldani, bizonyítani.

Eszembe ötlött hát, mi lenne, ha magam járnék a dolgok végére.  Nem várom meg az újabb éjszakát. Áldatlan állapot. Teljes gőzzel nyugatnak. Ha elég gyors vagyok... lehetséges. Érzem. Szemben, a horizonton eleinte csak egy halovány derengés tűnne fel. Aztán egy kísérteties csíkocska, felfelé törne, és a hírnökök serege után végül fölbukkanna - dobpergés - a nap is! A nyugati! Utolérném. Talán még delelne is felettem. És lemenne keleten. Megváltozna az ősi törvény, ami abszolút igazságnak tűnt, megcáfolható eshetőség. Szóval a mese tanulsága:

1.) Még az étkezés kedvéért sem szabad abbahagyni az írást, mert elszáll az ihlet

2.) Várni lehet, de akkor csak nihil van. És átfagyott, mirelit csirke. Nem sültgalamb...

3.) Ki kell lépni... mert az élet szép. Nem vár. És a végén nem lehet a jegy árát visszakérni, ha nem tetszik a film.

Miért van az, hogy amint kinyitjuk a szemünk, megvakulunk? Rácsodálkozunk erre a látható világra, és az olyan megkapó, hogy sokkot kapunk, és elveszítjük a látásunk? Az ámulattól, hogy mennyi szépség rejlik, bújik meg körülöttünk: ó, nem, ezek apró patakocskák barlangok mélyén, eldugva a sűrű, sötét erdőben... nem ezek teszik. Messziről látható bálványok, mely köré - mint az éjszaka könnyelmű teremtményei- odagyűlünk, mániákusan tapadunk a fényre, a villódzó jelekre, utasításokra, elkábulunk, a földre zuhanunk, és amellett, hogy az indák körbefonnak, odalesz a szemünk világa. Aztán ezt a masszív tömeget királyok vezetik, a Félszeműek....

Nagylelkűek, adagolják hol intravénásan, hol szájon át a táplálékot. Lényeg, hogy tele legyen a pofánk. Úgy nem szólunk túl sokat, meg senki sem értené. Már avégből sem, hisz süketek vagyunk a zajtól, amit zenének neveznek.... meditatív, de agybomlasztó. Békés, áldott vegetatív állapot!

Ha netán feltűnne egy látó, akkor pedig a kommunikációs nehézségek pecsételik meg a sorsát: azok törnek felette pálcát, akik soha nem látták azt, amit ő. Nem is kíváncsiak rá, kényelmetlen lenne elhagyni az anyaméhet, igazából megszületni, és aztán látva a valóságot, újból felsírni..

Vannak jelek, hogy a rosszhoz hozzákapcsolódik a jó, a sötétséghez a világosság. És minél sötétebb van, később még a leghaloványabb fény is ragyogó sugárként tör majd be az életbe... nem szabad persze megfeledkezni arról, hogy előbb volt sötét, mint világos, Isten is egyedül volt vele, összezárva hosszú-hosszú ideig. Aztán amikor megunta (megijedt?), megteremtette a világosságot is... mesterséges keret, de gyönyörködtette. Látta, hogy ez jó. Kezdhet vala vele valamit (zárójelben: a sötét a fény mellett, a fény a sötét mellett nyer csak értelmet).

Tehát a sötét dolgoknak tapasztalati előnyük van a jó dolgokhoz képest... aztán előbb, vagy utóbb le lesz velük számolva. Csak egy szó kell: Legyen. Aztán lészen. Mesterséges keretben, de biztonságban.

Úgyhogy, fel kell virágoztatni újból a páholyt.. a működés ugyan megszűnt 1907-ben, de a nyakam teszem rá: nem kell újabb száz évet várni, lesz Virradás a Bakony alján. Élvezzük zavartalanul a nap melegét...

23010 nap, 16 óra és 48 perc (1 988 121 600 másodperc.. meg egy paraszthajszál). Közel 242 ezer élet pecsételődött meg. A világ pedig megváltozott. Sok van mi csodálatos, de az embernél... annál nincs csodálatosabb... Vajon gondolta volna Móri Terumoto, hogy ez lesz? Vagy a civil lakosság? Nem kondícionálták őket eléggé. Mi szerencsére felkészültek, és kellőképp pesszimisták vagyunk!

Az augusztusi napfényben van valami. Túlvilági. Nyárutó hava. Ahogy néztem, már láttam magam előtt a nyüzgő hangyabojt, a tömeget, amitől nem lehet majd a csöndet hallani. Kurva egyetemisták, kurva élet, kurva kötöttségek. De én is az vagyok, az apróságokért cserébe hajlandó vagyok magam betörni. Látom magam 1 hónap múlva itt, sétálok fel a Kórház utcán. És ez a fény akkor már sehol sem lesz. Akar ez valamit tőlem. Sejtet, sugall. Figyelmeztet. Mint minden nyáron eddig.

Szeretem az ilyen naplementét. Össze is foglalhatná a történteket, amolyan exodoszként. Előadja az égi kar az izgalmas nyarat: egy fekete-fehér filmként  el is tudnám képzelni,  Fél év éjszaka címen mondjuk... akárcsak a sarkvidéken. Csak nem 186 nap, de a jelenség maga csodálatos. Ilyenkor ki lehet menni, illúziókat, szellemeket hajkurászni, a sötétben ugyanakkor könnyedű félrenézni, eltévedni - aztán meglepetten fagyoskodunk a metsző szélben. Mintha nem tudtuk volna előre. Számtalan halandó teste itta már meg a levét. A csontok ott porladoznak.. de ha olyan szépek a fények! Nekem megéri.

A tárgyhoz ragaszkodom, ez a hangulat, egy impresszió, ami úgy megragadott. Nosztalgia. Holnap is felkelek, megnézem megvan-e még. Vagy már odelett, és üt az óra.

Idővel mindenkire sor kerül, és bár lassan őrölnek a malmok, kíméletlenül. Egy kis betekintést az ad az örök sötétségbe a holnapi (nyárutó hava... rossz ómen) részleges napfogyatkozás. Talán 20%-os feddésbe is kerülhet az éltető, ami nem egy nagy durranás, de ilyen kicsi országnak kicsi fogyatkozás jár. Örüljünk, hogy van. A kies Veszprémben 11:02:58-kor kezdődik (másodpercre pontosan), 11:48:14 éri el a maximumot (ilyenkor érdemes a Napba nézni, persze csak megfelelő védőfelszereléssel: sál, sapkba, hegesztőszemüveg). Csodát látunk, egészen 12:33:48-ig, amikor a Hold kilép a takarásból... Ha teljes lenne, azt mondanám ez az elragadtatás órája, de most csak az északi szomszédainknak, mint pl Kanada van ilyen szerencséje -ami nem is baj, mert visszaküldték nekünk a kisebbségeink, szóval lakolniuk kell. Itt még meg lehet nézni a többi, vidéki nagyvárost is. Budapesten az  idős lakók tiltakozása miatt elmarad az idei együttállás...

Végül megsúgok egy titkot: a Holdnak szurkolok, harapjon ki egy darabot a Napból, jól rágja meg, és  aztán is köpje ki. mint annak a rendje... kicsi a bors, de a borsó még kisebb.

Örömujjongás, meg az ünnep érzése szüremkedik be, a sok víz lefolyása, és a 100. bejegyzés keltezése. Valójában a 108., de mint tudjuk, Jézus sem 0-ban született, hanem előtte 7 évvel. És milyen érdekes, pont karácsonykor! Tehát attól, hogy az előző már a 107. írás volt, még lehet pezsgőt bontani. Isten-Isten, vigadjunk. Hajnalig.

Fény gyúlt. Eleddig hánykolódtam a tengeren, megtépve, cél és szél nélkül, irányt (té)vesztvén. Noha voltak kikötők, egy se nekem való. Nem is tudtam, hogy hova tartok igazából. Lemondtam hát arról, hogy én irányítsam a dolgokat. Már majdnem beletörődtem, hogy kísérteni fogom a vizeket időtlen időkig, de aztán úgy sodortak a hullámok, hogy megpillantottam a horizonton egy világítótornyot... Magához csalt, és ott megleltem a Választ a Kérdések Kérdésére. 11,186 km/s.

A Talányok ősapját fejtvén meg boldognak kéne éreznem magam... De keserű ízű a szám, mert tartok tőle, hogy sohasem érem ezt el.  Legalábbis idő előtt nem. Kicsit félek is, az az igazság. A Szökési sebesség nem azért van, hogy akármilyen Földi halandó ezzel kísérletezzen. Meg kell érni rá. Megmerítkezni az Ősállapotban... az egy jutalom. Pedig már repülnék, hajt a kíváncsiság. Össze is csomagoltam. Szép képeket küldenek odaátról, a Sixtusi kápolna mennyezetére ki is függesztettek párat, és a NASA weboldalán is megcsodálható! Majd egy éjjelen -olyanon, mint a mai- felkerekedek, kinyitom az ablakot... aztán egy kacagó szél elsuhan a város felett.

Kedden kezdődött talán. Felkeltem, és nem aludtam el többet. Furcsa, általában fordítva szokott megtörténni. Mindegy, a folyamat reverzibilis. El is alhatnék.. de nem vagyok olyan. Az élet egyharmadát alvással töltjük. Álom, édes álom. A halálnak vajon mekkorahányadát töltjük el ilyetén regenerációval? Biztos megvan rá a megfelelő szó...

Mármost, ha élek 100 évet, akkor 33-at alszom. Persze ez tartalmas 100 év lenne! Csak kérdés, melyik részét töltöttem el így. Lehet, hogy el van osztva, de lehet, hogy csak későn ébredek. Az első 33 év után? Tehát még van... 11 évem? De az már ősz hajszálakat jelent, és nem is akartam ilyen hosszan berendezkedni. Átgondolva még lehet is értelme a Krisztusi kornak, meg a vele járó "továbblépési" célkitűzésnek. Utánna nyílna ki a szemem? Az arányok nem is romlanának. Kérdés, bírom-e addig, vagy kudarcot vallok, mint ma (csütörtök van) is...

Míg ők a Mennybe mentek, mi itt maradtunk a Pokolban. Megfeszülünk, irányítanánk a sorsot, de nem lehet olyan könnyen megzabolázni. Még egy erős embernek sem. A tacskóknak is félelmetes az utcaszint, de nem panaszkodhatunk mi se. Messziről minden meghitt, és nyugodt, békés. Zöld, kék, egyre több sárga. Innen, fentről nézve tényleg a lehető legjobb világban élünk! Bizonyította ezt a NASA (a tudomány) is, azaz, ha olyan jóságos az Isten (vallás), akkor miért tűnik ez az átmeneti szálláshely ennyire komfort alattinak (és még meg sem említettem a szomszédságot).... mindez azt jelenti, hogy nem hallja senki, ha sikonyálunk, és nem is lesz jobb, csak magunkra (egymásra) számíthatunk - nincs külső segítség. Azért még gyújthatnánk egy nagy tüzet..

Szóval ilyenek vagyunk Allah, Jahwe, Isten, meg Visnu, Shiva, Zeusz, Jupiter, esetleg a Kazah Sólyomisten szerint. Szépen nézünk mi ki...

Mintha valaki hányt volna a számmal. Meg a nyelőcsövemmel. Kellemetlen, maró érzés. Szerencsére nem a gyomorban, csak idefent... lehet, fűszereset fogyasztottam, lehet, hogy ilyen végtelenül empatikus vagyok: a szülési szinkronfájdalmak helyett nekem szinkron hányingerem, meg hány-utóérzetem van... ha nem tévedek, akkor valami borzasztó pocsék bort ihatott az illető. Savas vöröset.. megérte a 320 forintot? Tedd ki a kuka mellé...

Vége... 5 nap (Kedd, szer... szabbat) szórakozás. Tömör gyönyör! Majdnem rekord, alvás nélkül, hajnalig tartó mulatság. Alkohol, lányok, zene, mi kell más. Nem számít a pénz ilyenkor, mindenki felszabadult, táncol, önmagát adja. A 12 éves nyugodtan berúghat a dobozos sörtől (hisz a gyomra majdnem tele van fél litertől..), az éretlenke hajadonok is összeszedhetnek maguknak egy harmincévest- akik 10 évet simán letagadhatnak, 22-nek néznek ki.. persze ez 32-ről lenne ideális, nem a tucatkodók életkorából. A festék, az festék, nem is értem, mi tartja a helyén az arcukat, vagy mitől nem húzza le a fejüket a súlya. Sebaj, öreg vagyok, meg mogorva, hogy az ilyenen megütődök.

Meg nem talán, mert mosolygok, és a szívlapáttól, a fénygránáton át, a nyílméreggel bekent láncfűrészen keresztül a rádiumos cukorig számtalan lehetőséget látok a túlnépesedés elkerülésére.

Megtörténhet bármi. A sok villogó, műanyag kütyü mellett még találhatok erkölcsös embert is. Már ha nem értéktelenedett el a szó, vagy nem csiszolták le a gránitig a jéghegy-huszárok, akik számtalanszor végig vágtattak rajta. Olyanról nem is szólok, amit nem tennék meg.. és külsőleg sem lehet megítélni az embert. De, kedves szülők, hova raktátok a kibaszott agyatok? A purdé nő kifele, ilyenkor kéne valami mocskot magára szedni! És nem mondjuk a tér közepén holmi ismeretlen támogatására van szüksége, amikor ökölődik, hanem rátok. Elbaszott generáció ez. Mind szaporodó és szavazóképes lesz. Ostobák, igénytelenek, felelőtlenek. És nem gyerekek, mert ugyan ez rokonítható a 3 jelzőhöz, de egy kölyöken meg lehet bocsátani, nem tudja mit cselekszik. Csak nekik már szabad akaratuk van, és tudatosan választják ezt az utat. Korán érnek, na. Nem ötévesek. Vagy már róluk se jelenthető ki egyértelműen, hogy még kicsi? Mi baszta el úgy az embert, hogy kivesztek belőle az ártatlanság jegyei? Kit okoljunk? A TV-t? A társadalmat? Az iskolát, mert csak tanít, és nem nevel? Lófaszt: Magunkat. Nem a szomszéd Józsit. Mi engedtük, hogy így legyen. Ők, a szülők. A gyerekek meg, mint a hegyről lefolyó víz, a legegyszerűbb, legkönnyebb utat választják. A tömeget, az integrálódást... így lehettem részese azoknak a dolgoknak, amin átmentem pár nap alatt.

Egyébként a fesztivál szar volt (még a Quimby sem tetszett), egyik sem volt igaz a bevezetésből, nem részesültem semmi világi jóból. De hajnalban, háromnegyed hat fele, átmentem a Tesco-ba sóskifliért. Hamarosan szeptember... aztán mardosnak a tehetetlenség gondolatai!  De nem úgy, mint egy téli estén a jégvirágok, meg a kopogó ágak, nem úgy vannak odakinnt... bármikor, akár most is támadhatnak. Hát jöjjenek! No pasaran! Épül a fal!

Áskálódtam a neten, egészen Szibériáig kellett elmennem, hogy fel tudjak tölteni egy számot. Egy elgondolkodtatót... Beljebb van, mert magától elindul. Ezt még tanulni kell.

Mégiscsak jön az Apokalipszis! 2036-ban, alig bírok magammal! Teljesen szinte meg van alapozva! Britt tudósok, UFO-szakértők, javasasszonyok... több millió hívő nem tévedhet!

Neki is állok szervezni a nyárbúcsuztatót, és meglehet, veszek pár nukleáristéli-kabátot. Praktikus legyen, nem akarok divatozni. Mondjuk harmonizáljon azért a pszihedelikus éghez, és a lila felhőkhöz. Persze, amilyen szerencsém van, az a kurva sok törmelék, meg por eltakarja majd a Napot, és akkor feltűnő lesz, meg nem is látszanak majd az igazi részletek rajta!

Mire fel iszom előre a medve bőrére? Az Apophis nevű kisbolgyó - régi cimbora, 2004-ben örvendeztetett meg először - úgy is pályaváltoztathat, hogy belénkcsapódik! Dobok, pompomlányok és tüzijáték! Gospel kórus a háttérben énekli az Örömódát.... Ugyanakkor ez a fránya, 270 méter átmérőjű szikladarab már többször is kibabrált velünk. Milyen ciki tud lenni, ha a végítélet kapujában állsz, már lemészároltad a szektádat, ittas vagy a vértől, és amikor kinyílik az ajtó, mondjuk nem a Húsvéti Nyúl fogad, hanem egy hang: Deák tér... És ezt újra és újra eljátszotta, karácsony tájékán, szilveszterkor kergetve őrületme a sok optimista várakozót. Azonban ha nincs karácsonya valakinek, akkor honnan tudja, mit jelent a karácsony környékén? Annak nem jár meteor? Ne csufoskodjunk már...

Nagyon várom! Ez tényleg olyan, amire nem fogok panaszkodni! A legutóbbi alkalommal is, amikor olvastam róla, azt állították, hogy nagyobb az oddsz, csak 1:450-hez az 1:45000-hez képeset. Javult az esély a találatra! Majdnem rohantam is a bukimhoz, hogy most nem a kakasokra, vagy a szöcskékre költeném a könyv pénzemet, hanem erre tennék! Én lehetnék a leggazdagabb ember a Földön. És elképzelhetőnek tartom, hogy egy pénz nélküli világban milliárdos leszek.

Azt reméltem akkor is, meg most is titiokban, hogy ha már leesik, akkor Izraelre essen! Megmondták a próféták, és a sólyomisten is, mielőtt katolicizálódtunk - és áldozatként bemutattuk az új istenünknek. A gonosz veszni fog! Rádásul addigra már biztos kinyújtja a karjait a kalmár, hogy megfojtsa a szívcsakrát - ami köztudott, hogy a Pilisben van! Nagy Sándor is ezért indult ám, benne van a linkelt... irományban! De lesújt a vasököl! Majd jól megtanulják ezek a zsidók, hogy kinek a kútjaiba pisáljanak bele! Nem akarunk még egy pestis járványt, ugye (én igen)?

Amondó vagyok, hogy az én apukám erősebb egy zsidó gyerek, vagy arab gyerek apukájánál (egy kézzel lő a légpuskával), meg azt is tudom, hogy az Istenünk is! De lehet aztán tévedek, mert nem ismerek egy arabot se... négert azt igen, több fekete barátom is volt, csak fater eladta őket. Annyira nem is büdösek ám, ha fürödnek! És 8 éves korukra már egész jól tudnak beszélni. Szenzációs a természet-ember összefogása ,hogy egy ilyen primitív fajt, néhány évtizednyi háziasítás után, erre a szintre emelt! A srácokkal gyakran falozofálunk erről a kocsmában az akasztások után...

Persze erre  mostanában nincs annyi időm, mert a Buliszervező bizottság mindet leköti. Mint egy mázsás súly. Arra gondoltam, lehetne szabadtéren. Egy olyan Woodstock fesztivál, de magyaros. Magyaros, de nemzetközi! Mert mindenkit meghívnánk rá, azaz dehogy! Mindenkit? Egy frászt! Maradjon csak a hülye osztrák otthon! A visszaszámlálásnál ne ordítson a fülembe! Minden országban lenne egy központi ünnepély. A becsapódás előtt körkapcsolás! Szerelmes üzenetek mennének a falon, vagy hogy: Rábasztál Providentes néni, nem adom vissza már a kölcsönt.... lehetne egymást szeretni is, de lenne egy lekerített rész a morgolódóknak, meg az agresszívoknak. Egy nagy tisztáson lenne, kinnt a természetben. Buszokon lehetne odajutni, elöl ülnének a fehérbőrűek, hátul a sötétek, csakhogy ne történhessen valami politikailag inkorrekt esemény útközben. Nem szeretném, ha beléjük kötnének, azért mert négerek, vagy kínaiak, mittoén. Külön kell választani az etnikumot, és külön őrrel vigyázni rájuk, mert ritkák, és megkülönböztetett figyelem illeti meg őket, végtére is mind egyenlőek vagyunk!

Lenne zene, sör, bor, mindezt ingyen. Lenne egy nemibeteg sátor, ez lenne a bejárathoz írva: AIDS, kapd meg ma, holnap már nem divat! És így tovább... szerintem szenzációs lenne! Sok ember együtt... az a szemét mondjuk ami utánnuk marad.. meg az égett hús szaga, ami fesztiválokon és világvégéken lenni szokott... nem kívánom még egy zsidónak se!

Nem készültem el teljesen, de azt hiszem jól haladok. Lehet, ott is hagyom az egyetemet, és erre feszülök rá. 2012-ben úgyis megszállnak az UFO-k, elő kell készíteni a beszédeket, Mulder ügynököt időben beutalni rehabra...

A lényeg: mindenki a vendégem a világvége bulira (2036), és aki még bírja, egy fergeteges afterpartira is! Hozzatok magatokkal még egy embert, és TAJ-kártyát ne felejtsétek otthon! Lányoknak az első ingyenes...

Érdekes, hogy mennyi reményt tud bennünk éleszteni egy még meg sem történt esemény. Várunk rá, tudjuk, hogy majd valamikor esedékes lesz. Talán napra pontosan, vagy csak intuitíven. Addig ez éltet, célt ad a kis életünknek. Van miért felkelni másnap is. Homályba vész az egész, olyan, mint ha egy erdei ösvény végén várna ránk egy tisztás, egy patak, vagy akármi. Egy szakadék. Mondjuk a tisztást sosem láttuk, de vágyunk oda, mert mindenféle szép elképzelésünk van róla... nem vall túl következetes gondolkdásra.

Habár, mint mondtam, addig vágjuk a centit, és örömmel tölt el, hogy mindjárt itt a Szent Miklós, akármi. Nem fogunk addig se fekáliában fetrengeni, mert nem ad ajándékot, csak a jóknak.

De mi van, ha már megszereztük? Ha már a hatalmunkba kerítettük a dolgot? Tudjuk róla, hogy senki másé, csak a mienk. Azt teszünk vele, amit akarunk. Így már teljesen értelmét veszti. Egy értéktelen dolog válik belőle, olyan, mint a többi. Semmi különleges nincs benne már. Miért vonzana valami, ami az enyém? Ami azt illeti, nap mint nap láthatom. Közömbös és megszokott lesz. Erre egy pillanat is elég. És ahogy egyre inkább közeledik valami, amire - mondjuk azt, hogy vártam - egyre inkább rájövök, hogy mit sem ér az egész. És mikor "magamévá teszem", azt mondom magamnak, hogy mit is képzeltél ember...

Miért érdemes egyáltalán várni, ha csupa csalódást okoz? Ha nem boldogít. Csak mondjuk elmondhatom, hogy teljesült. És? Ez nem okoz semmilyen kielégülést. A szavak csak szavak. Felépítenek egy látszólagos presztízst, egy valótlan képet. Amennyire könnyen megtörik egy tojás egy merőlegesen érkező ütéstől, úgy ez is csak egy... vékonyka fal. Azonban próbáljunk meg tojást összezúzni úgy, hogy párhuzamost hatunk rá. Nem könnyű. Ezt a képet is így ostromoljuk, mert nem akarjuk eltörni. Ha megnyitnánk - hisz tudjuk a módját, ismerjük a sok pici titkot, az igazságot-, ha a jó helyre sújtanánk... felfednénk. Elfolyna a tartalma, az pedig értékes. Létfontosságú, anélkül a saját valónk sebezhető marad. Közszemlére tészend.

Arról van itt szó, azt hiszem, hogy csupa olyan dologra várok, aminek nincs értéke. Talán semminek nincs. Vagy az kézzel megfoghatatlan, tapinthatatlan. Nem fér el egy zsebbe, vagy nem kell kitapétázni. Esetleg etetni, kialmolni... Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Róka koma jól látod... egyáltalán mit ér a nevem? Egy meghatározás, kategorizálás. Bekerít. Aki ismeri, birtokol Az ember is így kezdte. Ádám. Nevet adott az állatoknak, így azok a hatalmába kerültek. Nem tudjuk levakarni ezt sok szennyet magunkról?

Erőt, egészséget! Térerőt, Barátok Köztöt! Más nem is kell a jó bioritmushoz! Meg hétfő.. azért elég lelombozó, hogy időben szúrom be: azt jelenti, jobb dolgom sincs, mit egy kelletlen hülyeséget pötyögjek be: egyrészt növelni a cikkek számát, másrészt.. nincs több.

Azt hiszem ez volt az utolsó ilyen bejegyzés... szarra se való

A megélhetési színes-fémtolvajok ismét lecsaptak. Persze lehet, hogy a házi kápolnába vitték: a harmadik lélekharangot is ellopták a Borsod megyei Csernelyen. Legyünk szkeptikusak, nem mind barna, aki tolvaj. És ha a kisvasút alvázát átveszik, ezt miért ne. Ha a "méltóság" felvonulásáról le tudnak nyúlni -fényes nappal- több korlátot, akkor egy eldugott faluban... az erősebb fennmarad (vagy aki mögött ott állnak a megélhetési rettegők).

Kíváncsi lennék az ilyen esetekben pl K. Orbán nyilatkozatára. Valószínű a Gárda lopta el, hogy abból öntsön magának ágyú, meg puskagolyót. Hiszen ez is kell az üldözéshez, meg a fajirtáshoz! Mivel lőnének bele a palzmatévébe?

Az illetékes rendőrkapitány azt nyilatkozta, hogy a 40 kilós harangot szakszerűen távolították el. Erre talán nem is érdemes szót vesztegetni, a suszter maradjon a kaptafánál, ne szóljunk bele a mesterek dolgába.

Egyébként a harangravalót közadakozásból gyűjtötték össze, úgy 80 évvel ezelőtt. Talán megért nekik 5000 forintot is...

...fúródik az ólom, mint szarba a véső!

Újabb érdekességre akadtam a neten. Mindenkit megérinthet a szerelem (ha szerelmes az ördög, uh, tudod, ő nem szeret hiába)!

Nagyon megbotránkoztató, és politikailag inkorrekt, olyan, mint az eredeti klip (a kronológia nem oszt, nem szoroz), szóval nagykanállal habzsolandó!

Ki kéne mozdulni.. messze futni, vagy hagyni, had ragadjon el egy szamár húzta lovasszekér. Bepattannék még egy kamionos mellé is, találnánk közös témát a következő pihenőig. Mesélhetne az országokról, amiket bejárt, a fogakról, amiket kivert, az asszonyokról, akik összetörték a szívét, vagy akiknek ő törte össze (az arcát).. egy  nőtől jobban félnék (há még ha transzvektorális - lásd google képtalálatok). Ha a kövér, sörhasú a férfi alapmodell, a nőit el sem tudom képzelni. Talán azért jár csőrős kamionnal, és hord galytörőrácsot, hogy az arcát takarja el? Szóval ha meg is állna egy nekem, azért összehívnám a rögtön ítélő bíróságot, esküdtszéket, és a hóhéri testületet is... persze a feminista ébredéssel, meg az újhullámmal talán már nem csak csúnya nők vezetnek ilyen tizen-sok kerekes mostrumokat...  akik eddig ki tudták adni magukat hormonproblémás férfiaknak, vagy ha belepillantottak az útlevelükbe, és ott a Deutsche Demokratische Republik sínen voltak - lassan szembesülnek a ténnyel: egyre több és több fiatal nő csap fel fuvarozónak. De lehet, hogy valamit félreértettem az eredeti szövegben, és egy fordítási baki tévútra visz? Egy helyhatározót lehet, eltévesztettem. Nem az van, hogy rengeteg nő vesz részt a nemzetközi kereskedelemben, hanem annyiszor mentek át rajtuk, mint egy nemzetközi országúton! Hogy-hogy egyeztethető ez a kettő össze, és miképp lehet ekkorát bakizni... próbáljunk csak meg az ókazah macskakaparást kisilabizálni. Egyébként, aki nem hiszi, az utánnajárhat, de ne éjszaka, mert ekkor Kazahsztánban lekapcsolják az egész ország területén az áramot, így a szerverek se mennek...

Most, hogy a két képnek van helye (szájtéptem kicsit... valamennyi fizikai szellemi munkát is kell végezni. Szakmám (OKJ-s bizonyítvány, 2 hetes gyorstalalpaló-levelező) szerint (szenti)mentális szabadkőműves lennék! Sokat köntörfalazok!), következhet a már rég elfelejtett, de azért jól álcázott lényeg. Azt tanultam a TV-ből, hogy ha valamiről beszélni akarunk, azt vagy ne mondjuk ki, vagy csak utaljunk rá, esetleg rejtsük el, kissebítsük a jelentőségét. Ezen vagyok, Mester!

A Balatonon ugyan először voltam idén, talán másodszor is lemegyek. De lemosodnék már a tengerre. Miért nem nyílnak meg az ég csatornái? Aztán elvinne magával. Partra vetne a deltában. Ott meg labradorok rohangálnának a homokon, és vízből kiugráló delfinek hátán megcsillannának a fénytüskék, a lemenő Nap utolsó lehellete. Ekkor már a romlott barnasör és a giccs megalapozná a hangulatot, valamelyik kutya bundájában biztos megtörölhetném a szám... Aztán lennének ott egymást ölelő öregek, fiatalok is. Pár páros/odna! Persze ez le lenne kerítve, nekem saját strand kell. Őket lehetne kővel dobálni, meg rájuk uszítani az influenzás hattyúkat (vagy wombatokat).

Furcsa napjaim vannak. Menni akarok, látni a tengert. Ha becsukom a fülem, hallom is. Alánéztem az asztalnak, úgy tűnt onnan jön. Mert nem a fejembe szól! Hideg-meleg játékot játszottam vele... végül az erkélyen találtam egy kagylót. Valahova messzire telefonálhattam, egy szirén (szopjrán) hang szólt bele. Le is csaptam, mert a roaming az kurva drága. Azóta mehetnékem van. Vissza se kéne jönni.. lehente egy jót aludni a parton -mert ittasan nem szabad a vízbe menni (bár mi van, ha az jön ki?). Másnap felelősség nélkül ismerkedni. Idegen ország, idegen lányok...  (persze az itthoniak a legszebbek, nem kell azért elmenni sehá se (vagyis aki széplány, az magyar. Mégha néger is!)) A sínek végén, a végtelenben már várnak rám. Megyek (aludni).

Mi van Albert Hofmann ajtajára kiírva?

Ez jutott eszembe, ahogy befelé buszoztam a városba.. de rossz ember, aki rosszra gondol! Korán reggel...

Következőre szerzek egy jobb képet, ezt is elég volt megtalálni..

Se tábla, se trófea, se döglött macska. Ez a mai éjszaka hozománya, szép lány, tovább áll, bár a fátylát még itten lebegteti egy gyönge nyári szellő... hiába keresek, nem találok semmi értelmet ebben a világban. Ha napról-napra élnék (talán így is van), akkor kudarcként dolgozhatnám fel. De ehhez sem értek, csak ahhoz, hogy megmásítsak, eltorzítsak dolgokat, és úgy mutassam be, mint személyes tragédiát, amiről nem tehetek, holott én vagyok a Ludas Marci... khm.

Szóval - ahogy ígértem - a melegtől felpüffedt, hullamerev tarka macskához nem nyúltam, egyrészt meggyaláztam volna a nyugodalmát (az út szélén, az oszlop tövében), másrészt mindenféle betegséget elkaphattam volna tőle. Talán macskaemberré válnék, és azzal csúfolnának a szomszéd gyerekek, hogy úgy nézek ki a bőrmaskarámban, mint egy thaiföldi tranzszexuálica. Cica, stay right there. I would be very curious about when the közterületfentartós are going to mo move it.. aszalódik-e még egy kicsit egy felfúvódott tarka a gyepen, vagy valaki lapátot ragad, és eltünteti?

Hogy kompenzáljam az ösztönénem - a perverz, deviánsat - más szórakozás után néztem. De szomorúan tapasztaltam, hogy megintcsak nem vagyok kellőkép felszerelve. Most a bugylibicskám maradt otthon, azzal lekaphattam volna egy fonálon függő feliratot, megy az objektum zártságáról tájékoztatott.. tanulság: a MacGyver filmek mégse hülyeségről szólnak, jó ha van az embernél 13-as kulcs, csőfogó, erővágó, meg valami csípő- vagy kombinált eszköz. Ha mindezt egybe tudnám olvasztani... majd megnézem a szerzámboltban, nincs-e ilyen kiszerelés: olló, csípő, vágószerszám, mellette csavarhúzó.. Olyan táblalopó mindenes. Vennék neki egy bőrtokot is. Sokkal magabiztosabb lennék, merem állítani. És sörnyitónak se utolsó.

Amit tehát el akartam elmelni, azt nem tudtam.. ebből okulva gyenge préda után néztem, amit puszta kézzel, vagy egy kulccsal átpozícionálhatok, de hiába tettem egy nagy kört, menekültem Haszki kutya elől, nem találtam semmi érdekeset... ki kell bővíteni az életteremet!

Most jöttem rá, hogy megint lekéstem. Elkúrtam. Nem néztem utánna a bioritmusomnak, hogy aszerint életvezessek, önbeteljesítsek. Ahogy a rendes jóslatok működnek.. most teljesen össze vagyok zavarodva, a megszokott rutinba beleszövődött a káosz. Nem jó ez így! Pedig mintha ma lett volna, hogy kitettem egyet... már július 9-e van. Alig van hátra a szünetből.. lássuk... 51 nap kb. 21 meg 30. Plusz-mínusz kettő. Eddig semmit nem végeztem. Se nem olvastam, se nem tanultam meg balkézzel írni. Sebaj, ráérünk arra még!

Hivatás: A munka egyre inkább másodrendű szerepet kap az életében.

Összességében hiányzik az élet, a pezsgés. Tiszta vagyok hetek óta, itthon megiszok egy-egy különleges sört.. már rég maradt nálam bármi is. A fekete furgon is eltűnt az utcából.

Egy ősi gonosz ébredt fel valahol Észak-Rajna és Vesztfália erdeiben. Sötétség kúszott vissza a világba. Szóbeszéd járta egy homályról, az emberek névtelen félelemről suttogtak. A szíveket rettegés töltötte el, a fák nem hoztak virágot, a madarak nem énekeltek többé. Kísérteties csönd telepedett a tájra, a nappal végtelen éjszakába fordult át.

Az ismeretlen fenyegetés fokról fokra öltött testet. Lassanként minden zugba beférkőzött, és ott elhintette a viszály magvait. Az könnyedén szárba szökkent, a táptalaj megfelelő volt. Indulatok trágyázták: szomszédok, testvérek fordultak egymás ellen, régi sérelmek újultak ki, a bizalom helyét átvette a gyanú, a kilátástalanság. A szeretet megsebzett teste valahol a pusztában a ragadozók eledelévé vált...

Aztán, ahogy az a mesében is lenni szokott, egy hős érkezett az Óperencián túlról. Fehér lovon, kivont karddal, a paták csak úgy hányták a szikrát. Így vágtatott végig a szentimentalitás országútján, ezer csodát látott, de Dortmund-Witteni rémre még ő sem volt felkészülve. Épp ezért, miután összehaknizott a Dubai útjára egy kocsideréknyi pénzt, arrébb is állt, magával vitte Jézus Krisztus, Buddha, és Mohamed üzenetét is: life sucks.

Nincs hát legény a gáton? Aki szembeszálljon ezzel a groteszk szörnyeteggel? Az önostorozó körmenetek ideje lejárt. Más eszközzel kell véget vetni az ármánynak. Az ember végső elkeseredésében olyan eszközökhöz folyamodhat, amire nincs racionális magyarázat: ezotéria, Isten, és végül... végül az utolsó lépés: a rendőrség. Ez a megfoghatatlan, transzcendentális erő, vagy tényező, amiről tudjuk, hogy van, működés közben alig látjuk. Gyakrabban könnyezik a fatimei szűzanya, mint ahányszor ők eredményesek. Így inkább betérünk egy templomba, megvitatjuk a papunkkal vagy rabbival a gondjainkat, mert ők annyira nem elutasítóak (és nem is vernek/erőszakolnak meg, vagy elenyésző mértékben).

Annyira komolyan vették a feladatot, hogy speciális nyomozócsoportot hoztak létre. Vizsgálták a körülményeket, méréseket végeztek, szakembereket vontak be, valamint konzultáltak a south parki kollégáikkal, akik eredményesen folytattak le nyomozást a Csirkebaszó néven elhíresült ügyben.

Eddig nem jutottak túl messzire: megállapítást nyert, hogy a paranormális jelenségek tavaly nyáron kezdődtek. Az ismeretlen áldozatai egytől egyig házinyulak, valószínű sorozatgyilkosról beszélünk, hisz már harminc példánnyal végzett. Az elkövetés módja bestiális, az állatok fejét valamilyen éles szerszámmal leválasztja a testükről, a vérüket kicsorgatja egy edénybe, majd a torzót hátrahagyja, és a vérrel és a fejjel távozik. Az indítékot homály fedi, de egyes feltételezések szerint sátánista szertartásokra használják a vért, illetve a koponyákat. Más tudósok azt állítják, hogy földönkívüli kísérletek eredményeit láthatjuk. Űrjárművek leszállóhelyét ugyan nem találták meg, de felségjelzés és motorhang nélküli fekete traktorok tűntek fel a gabonamezők fölött, ami nem zárja ki, hogy a német kormány álcázott kísérletei zajlanak a térségben.

Jogos a félelem, meg a nyomozás! Ugyanis mi van akkor, ha áttér az emberekre az elkövető? Vagy elkövetők.. mondjuk UFO-kra nem tudom vonatkozik-e nemzetközi jog. Vagy ha az űrállomáson ölök meg valakit... Hm.. Szóval a nyomozók eddig 300 személyt hallgattak ki, s gondosan megvizsgálták a tetemeket abban a reményben, hogy a tettes DNS-maradványaira lelnek, ennek ellenére a rendőrségnek mindmáig fogalma sincs, ki lehet az elkövető.

Nem találjátok meg soha! Az pszichológiai (lélektan I) tapasztalataim szerint az elkövető valami gyermekkori trauma hatására kezdte gyilkolni a nyulakat, talán épp a Gyalog Galopp vérnyula (Caerbannog) tehető ezért felelőssé.. vagy a Húsvéti, aki egy alkalommal nem épp szalonképes ajándékot hagyott maga után a fűben. Esetleg az anyját egy elszabadult nyúlcsorda tette nyomorékká, miközben Afrikában szafariztak (leesett a szikláról, és agyontaposták). Meglehet, hogy szexuális indíttatású, valami elfolytott perverzió uralja tetteit. Ennek ellenére behatolásra utaló nyomokat nem találtak a tetemeken.

Egy másik rejtély, hogy honnan szerzi az elkövető az információkat: a ketrecek rejtve vannak, eldugva a házak mögé. Így feltételezhető, hogy a Nyúlfelmetsző mielőtt gyilkolni indul, átböngészi a környék műholdas képeit (Google Earth 4 president), és onnan merít ötletet: a csúcstechnológia lehetővé teszi számára, hogy bepillantson mások kertjeibe, kilesse mikor vannak otthon az áldozatok, mikor egyedül. Aztán pedig felöti az álruháját, kioson éjszaka, a pengéjén  (TeleShoppos) - vagy a csészealj fém borításán - megcsillan a telihold fénye...

Az ügy lezárultáig a Kockásfülű nyulat mindenesetre védőőrizetbe heylezték, mivel több életveszélyes fenyegetést is kapott. Aki bármit tud az esetről, az jelezze itt, vagy a legközelebbi rendőrségen!

A már-már szokásossá váló hajnali sétám alatt azt kellett tapasztalnom, hogy Veszprém állatvilága nemcsak nappal aktív, de bizony ilyenkor is, az éjszaka kellős közepén! És most nem a diszkópatkányokról beszélek..