Épp ma gondoltam, hogy lassacskán eshetne. Alibit biztosítana például egy sétára. Aztán amikor kinéztem az ablakon, már hajlandóságot mutatott az időjárás, hogy tejesítse a kívánalmaim. Bár nem igazából vagyok megelégedve, annyi sem jutott, hogy  a közeledő jetit…

Különös állat az ember. Hogy mi mindenre képes! Az agya, az tetszik a legjobban. Persze ha megnézek valakit a sétálón, nem ez az első, ami eszembe ötlik, de... ilyenkor késő este már megengedhetem magamnak. Csodás dolog az emlékezet! Tegyük csak félre az érzelmeket... megragadhat…

Már mennék, de nem jött meg a busz, és a sofőr úgyse engedne fel kísérő nélkül. Szóval gyalog neki a világnak, aztán közben meg próbálok szublimálni.. meghasonulni, és egyesülni. Lefeküdni a földre, hátha elfolyok. Elszivárgok... ha magamba szúrnék valamit, csökkenne a…

Gondban voltam (ne hívj, itt nincs térerő), melyik dalokat is szeretem igazán. Nehéz választani. És együtt élni a döntéssel. De ez az egyik kedvenc ez... Igaza van, lehet azért. Érzem:  

Tisztelt Eörsi Mátyás Úr! Ott rohadjál meg, ahol vagy! Te utolsó, okádék, szemforgató, te féreg (bocsásd meg ezeket a cirógató szavaka, önálló életre kelt a klaviatúra)! Tudom, nem őriztünk együtt disznót, hogy tegeződjünk - de egy őrült gazembertől, mint én, más nem is…

 Ez egy kurva jó november tizenegyedike volt! Formaldehidbe kéne helyezni! Hogy megmaradjon az utókornak, a hidek téli napokon elővehessen, aztán melegítsen! Ajándék az élettől? Nem is érdekel... jó volt felkelni, és most úgy érzem jó is lesz lefeküdni! A két pont között…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…

Ma tanultam valami újat. Örök igazság, mégse gondoltam rá eddig:A hazugsághoz két ember kell. Egy aki mondja, és egy, aki elhiszi.Használhatná a modern orvostudomány is... nem olyan keserű, könnyen fogyasztható. Endorfint, boldogság hormont termel. Addiktív ugyanakkor... így…

Belépve megcsapott egy hangulat. Mintha a tél, karácsony szelleme járna az ablak alatt. Mi? Szellem? Nem illett bele a világképembe, széthúztam a függönyt: köd. Igen, ennek a szagát éreztem. Meg a hűvös levegőt. Csak egy kis hó kéne. Ropogjon a lábam alatt... az utcák pedig…

 Elhajítva

 Nekem elnyerte a tetszésem! Lovagold meg! Ez lenne a szlogen... Van egy álmom immár. Vagy célom..

Egyebek mellett egy U2 szám villant az eszembe, ahogy a híreket hallgattam: I cant believe the news today Oh, I cant close my eyes and make it go away How long... How long must we sing this song? How long? how long... ...és valóban? Ki tudja, meddig feszíthető még a húr? Talán túlzás ez…

Érdekes módon mindig is szerettem a benzin szagát. A kutaknál letekertem az ablakot, belefúrtam az orrom a légbe, és mélyeket szippantottam a gőzéből... aztán vitte az autót, messze. Most már gyalog járok, mégis itt egy mormonkanna a kezemben. Benzin lötyög benne.…