Jövék haza, csend volt, és éjszaka. Komor kedv, komor idő. De azért másra nem vetítem ki, nincsenek személyiség zavaraim, csak neurózisok. Vagy ki tudja. Lényeg, hogy ahogy a lábam elé bámultam, látám vala, hogy egy szegény cserebogár a hátán brékel, kapálódzik, próbál…

Lassan már tényleg ácsceruzát nyelek. Valami farok lövöldözött reggel, és a sánta baglyom magával vitte a tehetségtelenségem is! Azóta csak vakarom a fejem, és be-benézek a tükör mögé, hogy tényleg magamat látom-e. Nem, nem jutnak eszembe a szavak. Próbáltam ecsettel, nyuszt,…

Kétezernyolcmárciushúsz:Lassan egy hete élek együtt az új fejemmel. Rövidebbre lett vágva a hajam, és mostanra kezdem megszokni. Amikor elkészült, úgy gondoltam, hogy jobb lett volna az ittas Stevie Wonder kopaszt meg. Jaj, de túllendültem rajta, már nincsenek tévképzeteim se - azt…

Már a két kis kezemen sem tudom megszámolni, vajon hány nap telhetett el, az előző bejegyzés óta. Ami rádásul két kommentet is produkált, szóval lassan, de biztosan felépítjük a szocializmust, esetleg még a 4-es metrót is beelőzhetem ilyen sebességgel! Tisztességes verseny…