Szeretek rájönni dolgokra. Ilyenkor okosnak érzem magam. Aztán növeli az önbizalmam az is, hogy az olyan tehetséges (és szép ésatöbbi) emberektől tartanak a többiek, akárcsak az ismeretlentől. Próféta, vagy messiás, így néznek rám. Félelemtől vegyes tisztelet, vagy mi.

Arra ébredtem rá hát az éjszaka, hogy belé is szorult egy nyelvemlék-kutató. No nem úgy. Lehet, hogy előző életemben az voltam, vagy a skizofréniám miatt megettem egynek az agyát. És most enyém az összes tudása.

Honnan ered tehát az az ősi szokás (lehúzáss), hogy ha valakinek szülinapja van, az hívja meg a többieket? Mindig mondogatják a kocsmában pl, hogy akkor most te fizetsz. De ki olyan hülye, hogy a szülinapján másokra költsön? A válasz kiszúrja a szemünk: nem 42, hanem 24. December! Jézus! Ezaz, a jó öreg Jézus minden egy szülinapján meglep minket. All over the world. Bár Tel Avivban nem hinném.. őket nem szereti! De milyen példamutató, nem igaz? És sokan követik ez a magatartást. Biztos kereszényi jóindulatból teszik, és fizettetnek a felebaráttal. Mert J. is ezt csinálta. Nagylelkűség.

Tudom azonban, hogy eddig se voltunk jóba. Úgyhogy, Jézus -mindenki a saját módján kommunikál- bocs, de én nem fizetek... azért majd felköszöntelek valahogy, hagyok egy vodkát a fa alatt, vagy nem tudom. Biztos vvan olyan, amit szeretsz. Esetleg egy 2000 éves bor. Vagy lopsz fater pincéjéből egyet... csak gyermeki csín, úgyse haragszik! Na, Te örög gyekek! Megisszuk aztán ha már jókedvünk lesz, elmegyünk és ajándékba viszünk a zsidóknak pár malacot. Hehe, ingyen disznóhús. Főjetek a levetekben!