Nemigazország

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Itt az is megtörténhet, ami máshol nem, és meg is történik. Az ellentettje méginkább. A túlélés kérdéses, majd töröm az utat. Gondolkodok, elmélkedek, (s)írdogálok. Ezé van ez itt...

A vonat nem vár...

..az írás megmarad

Közhelyeim

Agyfasz

2008.06.25. 01:31 | Prophet | Szólj hozzá!

Figyelem, a következő bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és hanghatásokat tartalmazhat, csak erős idegzetűeknek. Ellenkező esetben el lehet menni délre. Mert csúnya beszédnek sok az alja..

Eddig békésen éltem az életem, interakcióba kerültem sok emberszerű lénnyel. Mégsem kellet megélnem, hogy bármelyiktől is agyfaszt kapjak. Hát, most igen, hiszem, hogy vagyok, egyre erőteljesebben érzem (megerősítést nyertem), még az álmaim is más mederbe fognak csordogálni. Eddig csak csatangoltam, zsíros hajjal, igénytelen gúnyában, gyakorlatilag posztózsákban. Nemcsoda, hogy elkerültek a dolgok, még a traktorok is odahagytak. Kiüresedve, se nem éhes, se nem szomjas nem voltam. A délibáb meg csillogott, hívogatott: nem hittem neki, azt mutatta minden rendben. Helyeske délibáb, kár hogy kacsa. Mindenesetre még ezzel a tudással felvértezve is meglepett ez az agyfasz. Periférikusan észleltem, hogy közelít, de aztán, elbújt egy vakfolt mögé-a köcsög, több, mint 21 éve élek vele együtt, eddig nem volt problémánk, hát most egyből. Nem figyel az ember, agyfasz. Köszi vakfoltanyám, nem felejtem ezt el neked!

0. típusú találkozás, mindenkinél más és más. Én a halántékomban éreztem először, aztán gyorsan átterjedt a homloklebenyre, végigkúszott a tekervényeken, majd egy pezsdítő hangú kiáltványt adott elő a vérnyomásomnak, akinek több se kellett, már a plafont ostromolta. Az immunrendszerem próbált védekezni, de egy agyfaszt nem lehet csak úgy kiizzadni, úgyhogy csak rontott a helyzeten. Csak az kiabál aki fél, így magamba folytottam -pedig a környékbéli halászok biztos azt hinnék, hogy a Balaton rian, felszínre kerülnek a vizihullák, fakutyával a hullámsírba merült kisfiúk, szerelmes cselédek, akik rácsesztek a gyufa főzettel... bedugóztam. Nem egy jó dolog, így nekifutásra sem, aki arra panaszkodik, hogy jól kibaszott vele a geci kurva anyja a nevével (Róóóland), inkább üljön le a hátsó sorba, aztán egyen pogácsát. Nem irigylem, hisz sok Róóólandot, meg Bélát, Gézát láttam elsárgulni, amikor megtudták, hogy a becenevem Marci, és szólítsanak is úgy. Pussymagnet! De ez is csak a felületes megítélőnek számít... aki nem tudja, miről beszélek.

Mert teljes rendszerújraindítást kellett eszközölnöm, de hiába próbáltam visszállítani a dolgokat, a folyamat megállíthatatlan. Nem tudom, merre fodul most a kocsi, itt vagyok úgy érzem, a világ végén, a Styx lehet ez a fekete folyó (néhol sárga, a révészek nyílvánvalóan elfoglalt emberek). Átharapom-e vizsgáztató dorkát, vagy fejjel lefelé szögezem ki a feszületre? A népdal énekés mindenesetre megváltozik, szerelem csütörtök helyett (roppant bizalomgerjesztő egy ilyen napon bemenni, és kultúrális antropológiáról meg társadalmi ismeretekről ecsegni), mondjuk az lesz, hogy kabaré csütörtök, vagy a hosszú ceruzák delelője...

A jó hír, hogy kezd lelohadni a duzzanat a homlokomról, a manuális terápia nem segített megszabadulni az őrülettől. Már befészkelte magát, megágyazott. A kismacskák is csak addig karmolásszák az ember ölét (meg ami alatta van), amíg kényelembe nem helyezik magukat. Én is lehiggadtam, laza vagyok, egyik kezemben kihúzófilc, másikban jégkrém, a lábaim feltéve a keresztvasra. Mivel gépelhetek vajon (és melyik borsod megyei faluban lepett meg az este? A gondolataim, merre jártak? No, free the farmer? Hát pajzán!)? A vércukrommal nem, az is zuhan, mint a gazdsági mutatóink.. csak ez megáll majd valahol. Ja, közben zenét hallgatok, talán az békített meg.

Ma is tanultam tehát valamit: bárhol, és bármikor beüthet a baj. Okozhat 180 fokos kitérőt, akkor már hiába próbáljuk visszahozni a dolgokat. Aláértékeljük a dolgokat, nem látjuk az értékét. Fel sem becsüljük, hány karátos tud lenni egy pillanat. Úgyhogy ki kell használni mindet (Carpe Diem - de nem ez). Ki tudja, melyik agyfasz lesz a végső, ami úgy felszítja a dühöt, hogy aztán nincs visszaút. Ez az üzenet. Az üzenetem.

Update

Az utórezgéseket még érezni... nem kell félteni a báránybőre bújt agyfaszt! Csak lebukott a víz alá, megszemlélte a korallokat, meg a zsákállatokat. Újra előkerült, és szexisen hátravetette a haját. Fecskendezett egy kis jókedvet, újra. Így az ürességben jól visszhangzott.  Azt már nem is írom le, hogy elmúlt, mert lehet, hogy már leírtam. De most pl (biztos befolyásolnak a társadalmi ismeretek) kedvem lenne Las Vegasba menni, és megházasdoni. Szerintem vicces lenne. Stílusos. Csak olyan sokan állnak sorba, és én meg annyira.. őőő... együttérző, vagyis empatikus vagyok, hogy nem bántok meg senkit, egyedül megyek Vegasba. És ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Vagy nem, és a sivatagban végzi. Talán lemegyek Mexikóba is. Jamaiaika! Jövök... vagy Alaszka. Ott az a fasz John McCain áll győzelemre. Republikánusok, washingtoni héják...

 

 

 

 

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://nemigazorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr45538124

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Buy bk mdma online darknet 2018.06.29. 05:54:20

Megunt pólóból szexi felső - Kreatív fészek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: youtube gondolatok üzenet agyfasz kirohanás
süti beállítások módosítása