Gondolkodtam a bejegyzésen, miről is szóljon: Tunguz-meteorit centenáriuma, vagy valami más. Dönteni tudni kell.

Történt vala az Úr 1347. évében, hogy szörnyű járvány, fertőzött levegő söpört végig Európán (jó, már az 6. században is jelentkezett). Keletről jött, és először az itáliai kikötőket lepte meg: azok az aljas kipcsákok Kaffa ostromakor biológiai hadviselésbe kezdtek, katapultálták a történelembe a pestises halottjaikat. Amilyen jópofa  népek éltekakkoriban, ezen nem is lepődök meg, azonfelül Vegyi Ali meg Szaddám (hű, kimondtuk a nevét - egy marhára elterjedt arab nevet) is dugdostak és használtak vegyifegyvert! Ez ugyan titkolni való, de nagyfater is felkészült már, emiatt kicsit féltem is: nehogy aztán néhány eltévedt indián csatabárd ütközőpályára álljon... de nem adom ki a pozíciókat, mire vannak a műholdak. Ha még a kéményen is be tudnak nézni! Szóval van neki egy tartálya, meg vegyvédelmi gumicsizmája, és a Tamás fedőnevű fegyverneppernél vásárolt méreggel feltölti a hátizsákját, és úgy pusztítja a rovarokat. Legalábbis ennek látszik, valójában az Al quaida számára készít gyakorlóvideókat. Hogy a dicsőséges mudzsahedinek majd szanaszét permetezhessék a Tájm Szkvert, ha úgy adódik...

Újra felvéve a törénelmi fonalat, az erődből menekülő hazatérő (úgy érzem magam, mint egy francia cenzor a világháborúban) hajósok elterjesztették  kórt. Először Konstantinápoly sorsa pecsételődött meg (egyébiránt: megpecsételődik vkinek a sorsa, vagyis az ítéletet - gyakorlatilag a kivégzést - egy viaszpecséttel szentesítik) , majd Velencébe, Messinába, Genovába, és Marseilles-be bútorozott be a Halál. Mire 53-ban végzett a betakaritással, az öreg kontinens 1/3-a, közel 20 millió ember halott volt. Ennek pedig egészen érdekes következményei is voltak: egy kisebb jégkorszak követte a járványt, ugyanis a parlagon hagyott, azelőtt mezőgazdasági művelés alá vont területeket (milyen szép kifejezés a fűd-re) fokozatosan visszahódította a természet, fák, bokrok eredtek meg. A levegő szén-dioxidját pedig az új zöldterületek szivacsként szippantották magukba, kötötték meg, csökentvén az üvegházhatás. Több szát év kellett, amíg elérték az erdőirtások az 1347-es szintet, és hogy a klíma visszaálljon. Érdemes lenne fontolóra venni, mostanában úgyis mindenki a túlmelegedés miatt aggódik. Ököterroristák, figyelem! Tegyetek az erdőirtás ellen! Indítsatok el egy újabb pestisjárványt!

A műsor úgy folytatódott, hogy elnéptelenedtek a pezsgő városok, a házaikat magukra hagyták az emberek. Leállt a közigazgatás, nem látták el az állatokat, senki sem takarította be a terményeket. Látszlólag eljött a világvége, nem tudták a félelemtől reszkető népek, hogy ezután mi vár rájuk. Úgy éltek hát, hogy bármelyik lehet éppen az utolsó napjuk a Földön. Nem dőzsöltek a javakban, de kocsmáról kocsmára jártak, erkölcstelenkedtek, megszegték az évezredes parancsokat: nem volt törvény, szabad volt a csók, hovatovább nem kellett kimenni a mezőre se dolgozni. Megvalósult a szocialista álom, szabad szombat, egalitás (igen, a burzsoát meg a papot is elvitte a halál, nem csak a szegény munkás-parasztot). Igaz, utóbb kiderült, hogy leginkább a ramaty állapotban lévőket szabadította fel, de ismerjük már ezeket a hagyományokat.

Ekkor kezdtem el irigyelni a kort, a benne élőket. Egy, az összeomlás szélére sodródott társadalom, világ még életben maradt képviselői pedig engedhettek az ösztöneiknek, szabadok voltak. Rendkívűl vonzó, bizony. Annak a házába megyek be, akié megtetszik, nyitva álltak az ajtók. Közterület, vagy mi, neki már úgysem kell. Bóklászhatok nyugodtan az ódon várfalakon és szűk kis utcákon. Nagyon sejtelmes és hangulatos lehetett. Mindenki megtalálta volna a magának valót: magányt, ekkor kitelepszik valahova a vár fokára, esetleg a főtérre, és onnan böngészi a csillagokat. Aki társaságra? Mindent lehet, kötöttségek nélkül, nem kell aggódni a komoly kapcsolatok miatt, hisz senki nem tervez hosszútávra.

A kíváncsiság szólna belőlem? Vagy valami romlottság? Szabadság utáni vágy? Nem tudom. Működik a dolog, nem értem miért. Mégis, szívesen látnám Európát és a világot újra így, az embereket állarc nélkül, igazi valójukban. A sok hazugságtól megfoszva. Dideregnének vajon a hidegben, ha nem egy meleg (lejáratták ezt a szót), biztonságos burokban kéne leélni az életük (freud-i elgépelés: leélni helyett leülnit írtam. Biztos véletlen, nincs is köze semmilyen büntetéshez). Felbomlana a társadalom szövete, de a szabók is, meg a divatdiktátorok is elbuknának.. Vagy magukra terítenének valamit, egy, a két kezükkel készített az elemek ellen? Esetleg vastag szőrt növesztenének, az szemfogaik megerősödnének, és visszatérnének az ősi állapotba, az ösztönök által uralt stádiumba? És a legfőbb kérdés, mi lenne velem. Vajon mit látnék meg. Ki is vagyok?

Egy szükséges terápia lenne? Megszabadulhtna a világ a sok élősködőtől, a túlélők felépíthetnének egy tisztességesebb társadalmat. Ha pedig nem vagyunk képesek tanulni, akkor kipusztulunk De legalább boldogan. Endlösung?