Ki kéne mozdulni.. messze futni, vagy hagyni, had ragadjon el egy szamár húzta lovasszekér. Bepattannék még egy kamionos mellé is, találnánk közös témát a következő pihenőig. Mesélhetne az országokról, amiket bejárt, a fogakról, amiket kivert, az asszonyokról, akik összetörték a szívét, vagy akiknek ő törte össze (az arcát).. egy  nőtől jobban félnék (há még ha transzvektorális - lásd google képtalálatok). Ha a kövér, sörhasú a férfi alapmodell, a nőit el sem tudom képzelni. Talán azért jár csőrős kamionnal, és hord galytörőrácsot, hogy az arcát takarja el? Szóval ha meg is állna egy nekem, azért összehívnám a rögtön ítélő bíróságot, esküdtszéket, és a hóhéri testületet is... persze a feminista ébredéssel, meg az újhullámmal talán már nem csak csúnya nők vezetnek ilyen tizen-sok kerekes mostrumokat...  akik eddig ki tudták adni magukat hormonproblémás férfiaknak, vagy ha belepillantottak az útlevelükbe, és ott a Deutsche Demokratische Republik sínen voltak - lassan szembesülnek a ténnyel: egyre több és több fiatal nő csap fel fuvarozónak. De lehet, hogy valamit félreértettem az eredeti szövegben, és egy fordítási baki tévútra visz? Egy helyhatározót lehet, eltévesztettem. Nem az van, hogy rengeteg nő vesz részt a nemzetközi kereskedelemben, hanem annyiszor mentek át rajtuk, mint egy nemzetközi országúton! Hogy-hogy egyeztethető ez a kettő össze, és miképp lehet ekkorát bakizni... próbáljunk csak meg az ókazah macskakaparást kisilabizálni. Egyébként, aki nem hiszi, az utánnajárhat, de ne éjszaka, mert ekkor Kazahsztánban lekapcsolják az egész ország területén az áramot, így a szerverek se mennek...

Most, hogy a két képnek van helye (szájtéptem kicsit... valamennyi fizikai szellemi munkát is kell végezni. Szakmám (OKJ-s bizonyítvány, 2 hetes gyorstalalpaló-levelező) szerint (szenti)mentális szabadkőműves lennék! Sokat köntörfalazok!), következhet a már rég elfelejtett, de azért jól álcázott lényeg. Azt tanultam a TV-ből, hogy ha valamiről beszélni akarunk, azt vagy ne mondjuk ki, vagy csak utaljunk rá, esetleg rejtsük el, kissebítsük a jelentőségét. Ezen vagyok, Mester!

A Balatonon ugyan először voltam idén, talán másodszor is lemegyek. De lemosodnék már a tengerre. Miért nem nyílnak meg az ég csatornái? Aztán elvinne magával. Partra vetne a deltában. Ott meg labradorok rohangálnának a homokon, és vízből kiugráló delfinek hátán megcsillannának a fénytüskék, a lemenő Nap utolsó lehellete. Ekkor már a romlott barnasör és a giccs megalapozná a hangulatot, valamelyik kutya bundájában biztos megtörölhetném a szám... Aztán lennének ott egymást ölelő öregek, fiatalok is. Pár páros/odna! Persze ez le lenne kerítve, nekem saját strand kell. Őket lehetne kővel dobálni, meg rájuk uszítani az influenzás hattyúkat (vagy wombatokat).

Furcsa napjaim vannak. Menni akarok, látni a tengert. Ha becsukom a fülem, hallom is. Alánéztem az asztalnak, úgy tűnt onnan jön. Mert nem a fejembe szól! Hideg-meleg játékot játszottam vele... végül az erkélyen találtam egy kagylót. Valahova messzire telefonálhattam, egy szirén (szopjrán) hang szólt bele. Le is csaptam, mert a roaming az kurva drága. Azóta mehetnékem van. Vissza se kéne jönni.. lehente egy jót aludni a parton -mert ittasan nem szabad a vízbe menni (bár mi van, ha az jön ki?). Másnap felelősség nélkül ismerkedni. Idegen ország, idegen lányok...  (persze az itthoniak a legszebbek, nem kell azért elmenni sehá se (vagyis aki széplány, az magyar. Mégha néger is!)) A sínek végén, a végtelenben már várnak rám. Megyek (aludni).