Vége... 5 nap (Kedd, szer... szabbat) szórakozás. Tömör gyönyör! Majdnem rekord, alvás nélkül, hajnalig tartó mulatság. Alkohol, lányok, zene, mi kell más. Nem számít a pénz ilyenkor, mindenki felszabadult, táncol, önmagát adja. A 12 éves nyugodtan berúghat a dobozos sörtől (hisz a gyomra majdnem tele van fél litertől..), az éretlenke hajadonok is összeszedhetnek maguknak egy harmincévest- akik 10 évet simán letagadhatnak, 22-nek néznek ki.. persze ez 32-ről lenne ideális, nem a tucatkodók életkorából. A festék, az festék, nem is értem, mi tartja a helyén az arcukat, vagy mitől nem húzza le a fejüket a súlya. Sebaj, öreg vagyok, meg mogorva, hogy az ilyenen megütődök.

Meg nem talán, mert mosolygok, és a szívlapáttól, a fénygránáton át, a nyílméreggel bekent láncfűrészen keresztül a rádiumos cukorig számtalan lehetőséget látok a túlnépesedés elkerülésére.

Megtörténhet bármi. A sok villogó, műanyag kütyü mellett még találhatok erkölcsös embert is. Már ha nem értéktelenedett el a szó, vagy nem csiszolták le a gránitig a jéghegy-huszárok, akik számtalanszor végig vágtattak rajta. Olyanról nem is szólok, amit nem tennék meg.. és külsőleg sem lehet megítélni az embert. De, kedves szülők, hova raktátok a kibaszott agyatok? A purdé nő kifele, ilyenkor kéne valami mocskot magára szedni! És nem mondjuk a tér közepén holmi ismeretlen támogatására van szüksége, amikor ökölődik, hanem rátok. Elbaszott generáció ez. Mind szaporodó és szavazóképes lesz. Ostobák, igénytelenek, felelőtlenek. És nem gyerekek, mert ugyan ez rokonítható a 3 jelzőhöz, de egy kölyöken meg lehet bocsátani, nem tudja mit cselekszik. Csak nekik már szabad akaratuk van, és tudatosan választják ezt az utat. Korán érnek, na. Nem ötévesek. Vagy már róluk se jelenthető ki egyértelműen, hogy még kicsi? Mi baszta el úgy az embert, hogy kivesztek belőle az ártatlanság jegyei? Kit okoljunk? A TV-t? A társadalmat? Az iskolát, mert csak tanít, és nem nevel? Lófaszt: Magunkat. Nem a szomszéd Józsit. Mi engedtük, hogy így legyen. Ők, a szülők. A gyerekek meg, mint a hegyről lefolyó víz, a legegyszerűbb, legkönnyebb utat választják. A tömeget, az integrálódást... így lehettem részese azoknak a dolgoknak, amin átmentem pár nap alatt.

Egyébként a fesztivál szar volt (még a Quimby sem tetszett), egyik sem volt igaz a bevezetésből, nem részesültem semmi világi jóból. De hajnalban, háromnegyed hat fele, átmentem a Tesco-ba sóskifliért. Hamarosan szeptember... aztán mardosnak a tehetetlenség gondolatai!  De nem úgy, mint egy téli estén a jégvirágok, meg a kopogó ágak, nem úgy vannak odakinnt... bármikor, akár most is támadhatnak. Hát jöjjenek! No pasaran! Épül a fal!