Se tábla, se trófea, se döglött macska. Ez a mai éjszaka hozománya, szép lány, tovább áll, bár a fátylát még itten lebegteti egy gyönge nyári szellő... hiába keresek, nem találok semmi értelmet ebben a világban. Ha napról-napra élnék (talán így is van), akkor kudarcként…

Bár tegnap még szépeket mondtam róla, de mára a szakítás közeli állapotba sodortak az események. Miért ne lehetne megkoronázni egy sikeres napot? Egy sör mellett (kate, há', és így tovább), amíg marad vér az alkoholszintben. Persze ez most sem jött össze, nyílvánvalóan más…

Az életet szinkronizálva lehetne könnyen megérteni. De a szinkronokat rendre elbasszák. Nem azt fordítják, mint amit kéne. Mást jelent eredeti nyelven. Szófordulatok és társaik. A feliratozás már közelít a tökéleteshez. De jobb, ha az egészet nézed. Az esszenciát, a harmóniát…

Jövék haza, csend volt, és éjszaka. Komor kedv, komor idő. De azért másra nem vetítem ki, nincsenek személyiség zavaraim, csak neurózisok. Vagy ki tudja. Lényeg, hogy ahogy a lábam elé bámultam, látám vala, hogy egy szegény cserebogár a hátán brékel, kapálódzik, próbál…