Múlt éjjel, bajtól, gondtól kimerülten, Pihenni pamlagomon elterültem.  

Kedden kezdődött talán. Felkeltem, és nem aludtam el többet. Furcsa, általában fordítva szokott megtörténni. Mindegy, a folyamat reverzibilis. El is alhatnék.. de nem vagyok olyan. Az élet egyharmadát alvással töltjük. Álom, édes álom. A halálnak vajon mekkorahányadát töltjük…

Tegnap megint előfordult: nem tudtam aludni (Az álmatlanság, más néven inszomnia napjaink talán leggyakoribb alvászavara ->akkor mi van, ha tudatosan nem alszom? ). Céltalanul kódorogtam a városban, játszóterek, boltok... sehol sem tanultam megnyugvást. Rádásul már inni sem volt…

El sem hiszem, hogy az elmúlt 2 napban nem linkeskedtem, hanem a vigyázó szemeimet az egyetemre, meg az indexemre vetettem, és végre elkezdtem komolyan tanulni. A legőszintébb akkor vagyok, ha bevallom, hogy unalmamban vágtam bele. Elképzelhető lenne, hogy hiányzik az egyetem (ezt ki…

Tegnap majdnem úgy ért véget a napom, mint egy erőtől duzzadó, fiatal csillagnak. Nem, se nem szívtam, se nem rock 'n roll, sajnos nem törtem össze egy szép autót sem, hogy fiatalon, ránctalanító kezelés nélkül bocsássanak vízre (erről majd egyszer)... Hanem mint egy nagytömegű…