Persze, nem csodálkozok rajta. Tócsák tükrében, autók szélvédőjén  csillan a mosolyom,  látom, amit mások.. a világnak hátát a púpomhoz görbítem, meggörbült időben napról napra szebb vagyok. Így lévén etalon, ostoba lennék, ha kérdezősködnék.…

Tegnap majdnem úgy ért véget a napom, mint egy erőtől duzzadó, fiatal csillagnak. Nem, se nem szívtam, se nem rock 'n roll, sajnos nem törtem össze egy szép autót sem, hogy fiatalon, ránctalanító kezelés nélkül bocsássanak vízre (erről majd egyszer)... Hanem mint egy nagytömegű…