Tisztelt Eörsi Mátyás Úr!

Ott rohadjál meg, ahol vagy! Te utolsó, okádék, szemforgató, te féreg (bocsásd meg ezeket a cirógató szavaka, önálló életre kelt a klaviatúra)! Tudom, nem őriztünk együtt disznót, hogy tegeződjünk - de egy őrült gazembertől, mint én, más nem is várható el! Mert  történelmi Magyarországról fantáziálok! Ilyenkor átfut egy rángás az arcomon, fennakad a szemem, és jön a roham! Nem habzik a szemem, nem szarok magam alá... tudod, ez olyan, mint nálatok a megélhetési rettegés nevű kór! Csak az szerzett, talán valamelyik értelmiségi összejövetelen kaptad el valakitől (vagy egy közösbe bedobott kisfiútól/kislánytól még 68 nyarán). Nálam ez születési trendellenesség! Úgy hívják.. hm... hazaszeretet? Hagyományok tisztelete? Hogy fogalmazzam meg Neked... mindaz, amit elutasítotok! Így már érthető? A Sátán, az vagyok én. Maga az ultaortodox, konzervatív neonáci! Esténként a zsinagógák közelében, meg a cigánysoron ólálkodok, áldozatra lesve: zsákba húzom a kisgyerekeket, de nem azért... pusztán gyűlöletből, hogy aztán a Dunaparton áldozhassak az elődöknek!

Közben pedig üvöltök az égre, festem az arcom piros-fehér-zöldre! És... na most kapaszkodj az elveidbe! Gondolatbűnt követek el! Nagy Magyarországra gondolok! Mert az kéjes gyönyört okoz az olyan beteg lelkeknek, mint mi. Felidézzük a történelmi időket, amikor az ország még nagy volt, és dicső. Menekülünk egy vélt képzetbe, mert ma nyoma sincs ennek: csak az olyan gusztustalan, nemzetellenes férgeknek, mint Te! De azért remélem jól alszol. És még egyszer, beszámíthatatlan vagyok, nem ura a szavaimnak: gondolkodom, szabadon.

No, ezt a fasiszta ámokfutást elnézve, úgy érzem, 4 év múlva elindulok a paralimpián a metális diszfunkcióban szenvedők között...