...és adtam még egy esélyt a napnak. Nem az Ünnepnek, a 24 órának. Hátha igazam lesz. Csak pozitívan, ezzel a mottóval keltem ki az ágyból a déli harangszó előtt. Mint kiderült, még ajándékot is tudok venni, ott a benzinkút, hatig nyitva. A Nap is kisütött, kimentem feltölteni az elemeimet. És láss csodát, folytatódott a tegnapi kabaré: fél óra se telt belé, és elbújt a felhők mögé... aztán a kesergései meghallgattatak: "jó lenne egy kis hó". Erre elkezdett esni a legszarabb minőségben... vicces. De én kértem.

Aztán újságpapírba csomagoltam a lényeget, körlevelet küldtem, mert azt illik, azon a napon amikor a szülinapos hoz ajándékot. Értékeljük a teljesítményt, gyerek létére bejárja az egész világot. Bár Irakba talán nem megy. Ó, milyen jó is lenne, ha minden nap így átitatna a szeretet! És a megértés, az együvé tartozás érzése! A lelkek felemelkednének, Karajan vezényletével egy égi szimfonikus zenekar játszaná a húrjainkon az Örömódát... és a boldogság, meg túlcsordulna, és kisírnánk magunkat felebarátunk vállán. John Lennon is álmodott erről, bár egy szocialista világ jobban megfelelt volna neki, mint ez. Mégis, ha ezek minden nap így lennének, hálás szempárok ragyognának a gyertyák fényében... átkarolnánk egymást akkor, és énekelnénk. Na, az kurva jó lenne. Minden nap karácsony. Szép új világ, a kereskedők inái meghallgattatásra találnának. Amíg ez el nem jön, amíg a neonfény meg a reklámok teljesen meg nem vakítják az embereket, kitartást kívánok nekik, és ezt a számot küldöm. Legyen szép az ő Ünnepük is!