Még borzong, libabőrzik a karom, az illatok az orromban... a telihold barnít. A madarak pedig valami lassú dallamot dúdolnak. Átkozom a fákat, mert rügyeznek. A sárga, a fehér virágot, mert csak én látom. Magamat fogom kézen.
Viharon túl
2009.04.10. 04:51 | Prophet | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nemigazorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr451057036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
..az írás megmarad