Mostanában megszaporodtak a személy- és vagyon elleni bűncselekmények, nem olyan biztonságos az utca, mint régen. Igen, gondolok itt a megélhetészerűen segélyre hagyatkozó színes fémtolvajokra, de az elenyésző kisebbségre is. Valahogy meg kell védenie magát az embernek. Nekem eddig szerencsém volt, és nem is keveredek olyan helyzetbe, hogy bármikor is kiraboljanak. A nőknek azonban sokkal nehezebb dolguk van. Elsődleges cépontok a falkában portyázó ragadozók számára. Ha lenne barátnőm, neki vettem volna, így csak anyám kaphatott gázsprét a lokális csoportomból. Ez papika ízesítésű aeroszol hasonlít arra, amit a rendőrség használ, no nem az a régi, ami begőzölt emberekre fújva hatástalan... ez ellen még az alkohol sem véd. Kb 20 gramm a töltési súlya, remélem megéri az árát. Illetve sose kelljen használni, azt mondom!

Mindezek ellenére, nem szerettem volna, ha pont akkor nem működik, amikor szükség van rá. Vagy uram bocsá hatástalan, és csak felingerli a támadókat. De hogyan próbálhatnám ki? Az özönvíz előtt a tudósok önmagukon kísérleteztek, így én is arra jutottam, hogy legegyszerűbb, ha magamon próbálom ki. Kutyát nem lett volna szívem lefújni, és talán még barátságok is képesek lennének ezért megromlani. Mert ha lefújám, valószínű az lenne, hogy viccnek kicsit erős, ergó komolyan gondoltam... de mindegy, legkézenfekvőbb, és magától értetődő is, hogy beáldozom magam. Ezért  olyan 40-50 centiről, vagyis kartávolságból magam felé fordítottam a palackot, aztán az arcomba permeteztem...

Artikulálatlan üvöltés hagyta el a torkom, és asszem anyáztam is rendesen, még egy mondjon le is kiszaladt a számon, égett a pofám rendesen. Nemcsak szembe jó ez, hánytatni is, mert annyira ingerli a nyálkahártyát. Amitől viszont megijedtem, hogy hirtelen nem láttam semmit, mitha megvakultam volna. Át is estem a kisszéken, jól bevágtam a könyökömet. Persze, hülye voltam, hogy nem a fürdőszobában csináltam, de mindegy. Tapogatóztam a sötétben, aztán elborult az agyam. Vak voltam, de  hirtelen olyan késztetést éreztem, hogy elmenjek szavazni az MSZP-re, vagy legalább belépjek a pártba, alig tudtam megállni. Egyből szimpatikus lett ez a miniszterelnök, és érteni kezdtem a gazdasági reformokat is. Meg liberális jelszavakat skandáltam, miközben görcsben állt a nyelőcsövem-így kissé hasonlított a cigányvédő kirohanásokra. Aztán elkúsztam a csapig, és kiöblítettem a szemem. Jött a fény, és rájöttem, hogy mekkora barom is voltam. Látni jó. De legalább tudom már, mi zajlik le bizonyos emberek fejében. Csak ki kéne törölni a szemükből a csipát. Főleg most, hogy beindult a kampányuk...