Tegnap kaptam egy SMS-t. Már ez is ritkaságszágba megy. Meg voltam győződve, hogy amit hallok, az az új, talán az éjszaka felépült Veszprém-Cseljabinszk vasútvonal kísérleti járata. A masiniszta meg régi ismerős... még az előző életemben, a restiben sokat verekedtem a bakterokkal, részeg kallerokkal. Az irodistákat könnyen lenyomtam, egy feles, és már feküdtek, a melósok esetén nem egyszer előkerült a váltószabályzó vas is. Aztán persze egymás kebelére borultunk, megrugdostunk pár hajléktalant, vagy molesztáltuk a vonatról érkező vidéki (falusi) lányokat. Mindig volt nálam ingyen jegy, amit én ugyan ingyen kaptam... azok voltak a szép idők! Én határoztam meg legtöbbször az ellenértékét, bele is mentek. Még ha nem is volt már jegy.

 Szóval dudálás. Kürtölés. Mi lenne, ha megjelennék ma a Maricában, valakik meg akarnak ismerni. Az ajánlat kihagyhatatlan, azt írták. Nem is a szci. egyháztól jöttek. És ami meggyőzött, hogy minden fogyasztást fizetnek. A vodka-red bullt is. Reggelire...

 Egy underground csoport tagjai voltak. Próbáltak nagyon underground módra viselkedni, ki is szúrtam őket elsőre. A kedvenc helyemen ültek. Hallottak rólam, olvastak is, tök jó, tetszett a stílusom. Meg voltam illetődve, nem is tudtam van olyan, meg olyan jól eldugtam, elástam magam, mégis... miért nem csatlakozok. Meséltek magukról. Persze újat nem mondtak, ismertem a munkásságuk. Megtisztelő, de még mennyire! Egy fővárosi csapat érdeklődik a vidéki suttyó iránt? Pont egy ilyen alak kell nekik? Az kellett! Fel kéne mennem, megismerni a többieket, mondtam. Három ember, ugyan szimpatikus, de ki tudja, milyen a társaság. Befogadó, befogadó. És változatos. Sokszínű. Szó szerint, meg átvitt értelemben is. És sokrétű, de ez nem egy mezőgazdász intellektusnak címzett vicc. Érdekesnek tűnt. Bele egyeztem, hogy felnézek. Van nekik műtermük, galéria, ha úgy tetszik, kiállítási lehetőség... már ha van kedvem. Srácok, mondtam, nem gondoltam arra, hogy bármi jó is történhet még velem ebben az életben. Pláne most! Ölbe pottyant lehetőség, ahol kiélhetem magam, abba vágok, amit nem szégyellek. Kibonthatom a szárnyaim, nem kell a hétköznapi valóságba beleszürkülnöm. Alternatívát kínáltak, és megragadtam. Így lettem aztán Metro ellenőr.