Mostanában egyre negatívabb vagyok, cinikus, sőt morbid. Érzéketlenül viszonyoluk a tragédiákhoz, amin meg kéne ütődnöm, és sajnálatomat kifejeznem. Ez nagyon örvendetes, a nyugati kultúra hosszú vajúdás után csak életetadott egy ilyen üres, magas érzelmi küszöbbel rendelkező, már-már alig sokkolható torz lénynek. Mi másra is lenne jó az a sok mocsok, halál ami a TV-ből jön? Demagógnak tűnhet, és a tájékozottság mégiscsak az egyetlen biztos pont a zűrzavarban, mégis, egy dolog hogy azt mutatják, amit szeretnének, hogy lássunk, a másik az, hogy amit mutatnak az is meghatározó lehet később: ha ehhez van gyomrunk, ahhoz is kell/lesz, hogy jobban befogadunk bizonyos intézkedéseket, amiért máshol már a tengerbe kergették volna a kormányokat (csak egy példa).

Mi történik tehát? A probléma csak akut, gyors lefolyású érdektelenség, áttételes morbiditással, de vigyázni kell. Ha azt hallom, hogy valami osztrák barom az erőgépével (ami egy Mazda típusú személygépkocsi) belerohant egy defektes Suzukiba a leállósávban, mire gondolok? A defekt miatt riasztott sárga angyal -aki helyett a fekete jött- vajon benyújtja a számlát a hozzátartozóknak, a kiszállás miatt? Esetleg kedvezményt ad, mondjuk 5%-ot, mert ügyfelet szereztek neki. Sajnos csak simán gusztustalan lenne a dolog, ha nem lenne benne ráció, és nem tartanám elképzelhetőnek...

Tegnapelőtt ismét próbálták megzavarni a nyugalmam. Újabb szörnyűség sokkolja a dolgos sógorokat, akik ugyan németek, és nem is sógorok (földrajzi ismereteim szerint Bonn már nagyon is NSZK), de nagyon is jól összeillene a lányához nagyon ragaszkodó apukához a történetünk főszereplője. A hölgy három újszülött (szebb szó, mint a csecsemő, olyan fennkölt) tetemét rejtegette, lefagyasztva őrizgette a pincében, egy hűtőládában. A szerencsésebb gyermekek, egyikük 18, a másik 24, bukkantak rá szegénykékre. Kerestek valami kaját, pizzára vágytak, ezért áttúrták a fagyasztót. Nagy volt a káosz, egyre mélyebbre ástak, amikor egy zsákocskában a talján eledel helyett lefagyasztott testvérbátyjára bukkant a már minden bizonnyal éhes-aztán keserűséggel jóllakot fiútestvér. Az anyát vizsgálják, őrizetbe vették, de olyan állapotba került, hogy nem lehet kihallgatni. Hallottam, ahogy a lakótelepen sorra hűlnek el az emberek, csodálkoznak, szörnyülködnek a tragédián. Én erre rendeltem egy pizzát. Ha már annyit reklámozták. Tán tudat alatt ezt sugallták? Akkor sugalhatták volna, hogy ne tormásat vegyek, mert az szar...

Elgondolkodtató eset az is, amit az előbbi kapcsán találtam. Kerestem a referenciát, vagy mit, cikket, amit belinkelhetnék, hogy bizonyítsam, nem csak a levegőbe beszélek. Csak most bukkantam hát rá erre. Egy NDK-s kollegina 9 gyermekét ölte meg, szintén újszülötteket, feldarabolta őket, és virágcserepekbe rejtette a darabokat. Ennek ellenére a  népszokások alapján nem mondanám gonosznak. Hisz aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Maximum sikeres nem lehet ezentúl.

Aminek az apropóján a bejegyzés született, az egy tegnapi szaftos hír. Index főoldal, bulváros téma. Ezt sokan szeretik, a cím engem is magával ragadott. Ezt harsogta nagy betűkkel: Menőségből lett öngyilkos az emolány. Ez a nekemvaló! Tizenhárom éves volt a szívem szottya, és az emeletes ágyára akasztotta fel magát. Nagyon belélte magát a dologba, bár csak két hete volt tagja a társulatnak. De már volt kedvenc zenekara is! Szarul játszhatott a gitáros egy akkordot, vagy nem tudom. Ez lett az eredménye. Mégis, támadt egy sanda gyanúm, hogy ez egy blöff. Hovatovább, egy jól átgondolt, és álcázott hirdetés (nem úgy mint egy bizonyos cégé, amit most nem találok meg). Valószínű az IKEA új terméket kíván piacradobni, mégpedig egy egész ágyszettet, köztük emeletest is. És most ezzel promózzák maguk: erős, stabil, bevizsgált. Gyönyörű kilátást is biztosít (ha már fel tudta húzni magát rá, nem lehet alacsony). Tisztára, mint Scarlet. Aki kitalálja, melyik termékről beszélünk, a megjelenés dátumát, vagy a típuskódját helyesen megtippeli, és a megfejtést elküldi emelt díjas SMS-ben a 1791-re IKEA jeligével, megnyeri az ágy limitált pédányszámú, esetleg dedikált verzióját.

Veszélyes ez a végállapot, nem ajánlom másnak. Ugyanakkor vidámságr is okot adhat, már tudok nevetni felhőtlenül. Az viszont nem hagy nyugodni, miért jutunk idáig. Éberség elvtársak, mert a média nem alszik!