Mostanában egyre negatívabb vagyok, cinikus, sőt morbid. Érzéketlenül viszonyoluk a tragédiákhoz, amin meg kéne ütődnöm, és sajnálatomat kifejeznem. Ez nagyon örvendetes, a nyugati kultúra hosszú vajúdás után csak életetadott egy ilyen üres, magas érzelmi küszöbbel…

Santo Cilauro. Mindenkinek biztos ismerősen cseng a név (szünet....neeem). Komédiás, vicces figura. Viszont ha azt a nevet dobom be, hogy Zlad, akkor viszem a bankot, a verdát, meg a csajt. Videó után lehet tovább is olvasni! A futurusztikus, utópikus diszkó (ezek sosem halnak ki?)…

A nemzetközi helyzet fokozódik,  hát még a házáji! Végre nekünk is van felszabadító hadseregünk, nem kell irigykedve az IRA-ra, vagy Arafat Mártírjaira olya fájón tekintenünk. Tán még a messzi keleten, Bin Laden apó is elismerően biccent vizipipázgatás (és ármánykodás)…

Az élet olyan mint a leves. Egy tál gőzölgő, forró húsleves. Elémrakják, vagy én magam melegítem fel. Akkor még ízletes, beindítja a nyálelválasztást, az illata betölti a teret. Kívánatos, olyan, ami adja magát: itt vagyok, habzsolj, erőszakolj magadba. Persze számtalan…

Tegnap nem tudtam aludni. Úgyhogy, gondoltam egy nagyot. Szépen felöltöztem, és olyan 3 óra fele lementem sétálni. Esett a hó, az utcák teljesen kihaltak voltak. Nesz sehonnan se szűrődött ki, csupán a tetőkről lehulló hó zaja törte meg  acsendet. A fák csupasz ágain is…