Tegnap, miután megszabadultam félig a mázsás tehertől, a köröző keselyűket is sikerült elijeszteni egy száraz ág, nomeg az életrevalóság segítségével (gyk: a vizsgáim nagy részét letudtam, alapszakon 1 van hátra, és eddig jól állok), gondoltam, bár még sok idő van…

Azt írja a wikipedia, hogy Magyarország szinte mindegyik településén élnek. Számukat körülbelül 1 millióra becsülik, persze ez lehet fals érték, a legtöbben ezért, vagy azért nem válalják identitásukat (mondjuk mert nem segélyért állnak sorba épp). Azt írják az okos…

Érdekes, úgy tűnik az ember lehet boldog. A felhőtlen érzések adják ezt, az, hogy most már nem függ semmitől, és jöhet bármi, vihar, eső, szél, (a haj tart), nem igazán számít. Talán még táncra is perdülne. Merthogy olyan jó kedve van. A szó, amit kerestem, és jól leírja…