Tegnap, miután megszabadultam félig a mázsás tehertől, a köröző keselyűket is sikerült elijeszteni egy száraz ág, nomeg az életrevalóság segítségével (gyk: a vizsgáim nagy részét letudtam, alapszakon 1 van hátra, és eddig jól állok), gondoltam, bár még sok idő van 21-éig, azért össze kéne szednem magam, teljesíteni a feltételeket, meg amiből kérdezhetnek. Művtöri vizsga, egyik ilyen kitétel az Abigél nevű mű abszolválása volt. Nem a könyvről, jelen esetben a filmről beszélek. Mindazonáltal a hat óra, amibe a filmet sűrítették, elég lett volna a fél könyv elolvasára. Miután legyűrtem (egyszer elaludtam rajta, de talán megbocsátják), megállapítottam, hogy a mai magyar filmművészet egy rakás szar, nyomába sem ér a régi szép időknek (azért Kádár ne jöjjön vissza).

Nomármost. A történetet nem mindenki ismeri. Pótolja gyorsan a hiányosságot, internet, könyvtár rendelkezésre áll. Röviden, a Port.hu adatbázisából plagizálva: A történet főszereplője Vitay Gina, egy tábornok lánya, akit a II. világháború utolsó esztendejében egy vidéki egyházi leánynevelő intézetben rejtenek el, mert édesapja tevékeny résztvevője a magyar ellenállási mozgalomnak és letartóztatás fenyegeti. Gina mindjárt az első nap megtudja, hogy ebben a világtól "távoleső" helyen sok különös dolog történik, s bár társai kiközösítik, egyetlen reménye marad a titokzatos Abigél, aki végső kétségbeesésében mindenkin segít. A vidéki iskola egy bentlakásos intézmény,  rendkívűl komoly, és szigorú szabályokkal. Elég annyi, hogy a  gyermek protestáns (református) nevelést kap, így a világ hívságai/csúfságai nem mételyezhetik meg  tiszta lelküket!  Poént nem lövök le, hogy ez az erőszakosság,  szabályozott életmód mennyire képtelen egy fiatal lánynak. 
De nem is erről szerettem volna szót ejteni (bár a reformációról kell majd beszélnem a vizsgán, meg Pál apotol leveleiről. Kár hogy erről nem csináltak filmet..)

Hanem arról van szó, Felebarátaim az Úrban, hogy stílusos legyek, hogy ebben az időben (1978) még tudtak filmet csinálni! Az Aczél elvtárs (elvtársod a halál) figyelő szemei alatt munkálkodó művészurak (jelen esetben  Zsurzs Éva)  is fényévekkel jobbat alkottak, mint a maiak. Esetleg nem csak tőlük, hanem a színészektől is függött a dolgok? Nem kell sokáig az államat vakarni a megoldásért: igen. Zseniális színész alakítások jellemezték ezt a kort, a színészóriások ekkor még nem műmellű riherongyok, és ripacsok voltak.  Szerencsi Éva, Básti Lajos, Ruttkai Éva, Piros Ildikó, Garas Dezső... Fel kéne sorolni az egész gárdát, úgy lenne tisztességes, hisz megérdemelnék. A Ginát alakító Szerencsi, vagy a Königet megszemélyesítő Garas Dezső előtt leborulok. Úgy ahogy a többiek előtt is.

Érdemes a régi, magyar filmeket nézni. Lehet, hogy kissé nevetségesnek tűnnek, de nem olyan mesterkéltek, mint a maiak. Elég, elég ha ránézek egy filmre, és megmondom, vajon a magyar olvasztótégelyben készült, vagy máshol. Nem mondom, hogy nincsenek ma sikeres darabok. Vannak, kivételes esetekben. De az új színészgeneráció már nem hasonlítható a régihez, megmártóztak a bulvár, meg a szenny mocsarában. Többet szerepelnek a Blikkben, mint a színpadon. Csak nem tudom, mikor játszanak...