Érdekes, úgy tűnik az ember lehet boldog. A felhőtlen érzések adják ezt, az, hogy most már nem függ semmitől, és jöhet bármi, vihar, eső, szél, (a haj tart), nem igazán számít. Talán még táncra is perdülne. Merthogy olyan jó kedve van. A szó, amit kerestem, és jól leírja ezt, az a feldszaba/dúlt. Bizonyos sokk kell ehhez. Más utakról is idetévedhetünk. Ha megbékélünk mondjuk a dolgokkal, belátjuk, meg ilyenek. De hogy mit is gondolok a beletrörődésről, hát le nem írom. A fontos, hogy ha kinyújtóztatnám a lábam, és csak mosolyognék a világra, az is már elég lenne. Mert olyan mosolygós, vidám, idilli állaptoban, légies, mondhatnónk ELÉGEDETT hangulatban vagyok. Magammal. A világ továbbra is szar, de kit érdekel. Az erő velem van, hatalmam van felette. Sajos ilyenkor lehet pofára esni, mert a magas ló, meg minden, és jön derűre ború. Addig viszont jó. Hmm