Ma lesz a leghosszabb éjszaka. A legsötétebb nap az évben. Hideg szelek fújnak majd. De ez nem a vég. A kezdet. Új? Régi? Periódus, vagy kör? Szépen lassan kiderül. Ahogy napról-napra egy kicsivel többet hódít vissza a fény magának... és máris itt a tavasz, az üdeségével, az illataival. Meg a nyár a zamatával. Erőt ad. Ahogyan ma is a felhők közül kibukkanó Nap. Előtte túl kell élni ezt az éjszakát. Egészen allegórikus.

No. Kiderült, hogy nem csak a Melódiákos Ági (vagy Szabina) keveri a napokat, meg az éjeket, de én is. Legtovább sötét huszonegy és huszonkettő között van, nem pedig 22 és 23... úgyhogy hiába jöttem ma úgy ki a gyárból, hogy megnézem a napfelkeltét, ami változást meg efféle hamis képzeteket ígér, meg kellet elégednem, hogy a második leghosszabb éjszaka napfelkeltéjét láthatom. Ebből mondjuk kettő is van egyből, de ilyen az én formám... majd szilveszterkor jó hangosan mondom, vagy kiáltom, hogy egy, jelezve azt a plusz egy másodpercet, amit ajándékba kapunk. Ha megállhatna az idő.. no most megáll. Okosan kéne használni.