Nemigazország

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Itt az is megtörténhet, ami máshol nem, és meg is történik. Az ellentettje méginkább. A túlélés kérdéses, majd töröm az utat. Gondolkodok, elmélkedek, (s)írdogálok. Ezé van ez itt...

A vonat nem vár...

..az írás megmarad

Közhelyeim

Azt hiszem...

2008.12.09. 22:19 | Prophet | Szólj hozzá!

...lecserélem a fejlécem. Az egész sablont. Hogy közelebb álljon hozzám. Valamennyire... szebb legyen. Az arcom.

Igazán nem is tudtam eddig, mit is jelent a választási szabadság. Eddig. Szeretek sétálni, a napfény jól esik, meg a szél is. Olykor az eső... meg az emberek látványa felvidít. Mind megy valahova. Vásárolnak, aztán karácsonykor majd csomagolnak. Hallom, hogy hasad a papír, ők állnak a fa körül. Meg gyertyaillat, és talán szeretik is egymást... gondtalanul. Mind máshogy, mégis hasonlóan. És ez egyre távolabbi. Mint egy fehér vitorla. Eltűnik lassan a horizonton. Már csak a kosárból látszom, ahogy a parton sétálok. És ezek az emberek sokkal közelebb vannak a földhöz. Varázsot vesztett világukban alacsonyan szállnak. De ebben nem ésszerűbben kéne viselkedni? Egy kisgyereknek, aki még egy üres lap... ilyet mondani. Nézd csak, drága utódom azokat a szép csillagokat! Ott csüngenek alá a lámpákról! Hát nem szép? Végig az utcán! Csodálatos, ugye? Ahogy végigkígyóznak... tekeregnek a szemünk előtt, nem is látunk mást, megbűvöl a fényük. Annyira, hogy már fel sem bírjuk emelni a fejünk. Hogy belefúrjuk az üresnek tetsző tekintetünk az éjszakába, és megpillantsuk a Holdat. Vagy a valódi csillagokat. Amiket a földi párjaik lassan elhomályosítanak. Elszennyezik az eget... könnyebb elérni, ebben igazuk van. Lábujjhegy, vagy egy bot elég. És szakíthatunk a fürtről. De minek is mozdulnánk? Nézzük csak mozdulatlan, megbűvölve... átszellemülten, tárjuk ki az összes ablakot, az ajtót emeljük ki: hazug szavak üvöltenek, így nem viszik el a tetőt, ha átszáguldanak a házon. Úgyis csak bálványokból épült... vigyázni kell: ha valami megrázná kártyavárként dőlne össze.  Magamban dohogok. Minden műanyag, és beton. Meg a sötétség. Lehet, a kontrasztok másképp hatnak.. de nincs bérletem. Amikor ott volt a zsebemben nyugodtan eldönthettem, hogy felszállok-e. Nem tettem, a legtöbbször az egészséget választottam... most szembenézek a hiányával. Egész más. Még az út is más... ma feltűntek a sarkon várakozók. Kusza és zagyva. Meg kéne állni egy percre.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemigazorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr11814021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: bérlet
süti beállítások módosítása