Majdnem vége a hétnek. Ma már csütörtök van, tehát T-4, oztán karácsony. Kicsit kiábrándító, nem is igazán van hozzá kedvem. Azaz lusta vagyok, mert holnap ha törik, ha szakad, be kéne mennem a városba, nézni valami fa alá valót. Már van is egy vázlatos elképzelésem, ecsémnek ugyanakkor még nem tudom, mit vegyek. Falinaptár már snassz lenne.

Talán egy oldalkocsis német motort kéne neki vennem, olyan második világháborúsat. 1:72-est. Makettból. Azt úgyis szereti. De most honnan szerezzek makettot? Mondjuk ráér hétfőig. Nem is rossz ötlet, köszi! Valójában az igazira gondoltam, stílusos lenne beállítani vele órára. Még nekem is kedvem támadna talán rá, a sok buszozás/mégtöbb gyaloglás kezd unalmassá válni.


TV-ben közben valami alternatív koncert megy (m2), van benne minden, ami egy füves hippinek kell, bár ha megkérdeznék, hogy tesó' ezmiez, akkor szarban lennék. Olyan szinten volt, mint a Nox, szintiboy küldte az ütemet, volt aki népitáncolt, volt aki gitározott, bár nem tudom minek. Gitárhang ugyanis nem volt a számban. Talán egyel előre, vagy vissza járt. Mindegy, kicsit savanyú, de a mienk. Aztán csatornaváltás következett, már nem is követem, de ez lehet hogy alapvető hiba, mert valami II. világháborús filmet adnak! Eddig németek voltak benne, olaszok, meg puskák. Megtaláltam, aszongya a port.hu, hogy ez a Mindenki haza c. olasz-francia háborús, filmdráma, ami kerek 110 perc izgalom, 1960-ból. Tessék elolvasni. Ha már böngészgetem a műsort, elárulom a tátott szájú tömegeknek, a Duna TV-n láthatták volna a Balkan Fanatikot, ha ki nem hagyják, mint most én is.

Ha már asszociálódunk, ajándék, második vh, akkor a halál is eszünkbe juthat(na). Nekem mondjuk más jut eszembe, de össze kell kötni a dolgokat. Mendegéltem magamban a Fellegvár felé, egy 4-es aláírásért, meg abban a reményben, hogy esetleg nem kell vizsgáznom a jól sikerült ZH-m miatt. Megérte felkelni 10-kor. Nem kaptam meg a mentességet, dedikációt már igen, de ez magától értetődő volt. Az odaút volt az érdekes. Nem akartam a világ zaját hallani, úgyhogy beküldtem a fülest a helyére, és "üvöltett" a zenét. El lehet így is zárkózni. Gondoltam is, azért veszélyes, ha még a saját lépteit se hallja az ember. 30 másodperc. Kábé ennyi telt el a gondolat, és az első halálközeli élmény között. A várkapu után, Brusznyai Emléktáblánál (?), a régi börtön bejáratánál, lényegében a még Közgáznál hallok egy érdekes ütemet. Milyen fasza, sztereó hangzás, mivel is csinálhatják? 4 kerék meg 1,5 tonna vas. Ezt jobb esetben észrevettem volna, ha nincs a fülemben az a szutyok zenedoboz, meg ha nem az út közepén ténfergek. Szóval alig pár centire robogott el mellettem egy -talán kiderült- személygépkocsi. Megilletődtem tűle, még mosolyogtam is, kiröhögtem magam, de akkor, abban a pillanatban para volt, mert léptem volna egyet balra, és akkor már az intenzíven élvezhetném a kórházi deformot.

Alig hevertem ki a sokkot, jött a másik, nem kaptam megajánlott jegyet. Lehet, ez tudat alatt előhozta a szuicid hajlamom. Mivel a naplószerkesztőségnél szépen, szabályosan leléptem a zebrára(!), már a közepén jártam, amikor jött egy VW-kisteherautós tahó, kb 4 általánossal, aki még nálam is erőszakosabb a közlekedésben. Ellenfélre akadtam, hiába  léptem volna elé, hogy hé paraszt, a kurvaanyád, járda, álljál meg ezzel a szarral, ő szépen elgázol volna a hé parasztnál. Szóval így figyelünk egymásra. Tehát aki látja a parasztot, taposson már bele az arcába. Legjobb, ha mindenkinek az arcába lép, aki piros VW kisteherrel, azzal a régi trágyával közlekedik. Szegény néne a sarkon is megszeppent... de azt hallottam, alváshiányba is bele lehet pusztulni, és a szégyenbe is, ha nem veszesz ajándékot karácsonyra....