...úgy kell. Sőt, előszeretettel betűbe. Még azt is leírjuk, hogy így mennyivel könnyebb. S a nyomtatott, az csak a legutolsó fokozata a lélekben zajló viharnak. Épp csak mozgásba hozza a színes forgót a szele. Hogy lerázza a harmatot. De azért kell, azért, hogy elolvassa más is, receptoroknak szól, az értelemnek, kulcsok... aprók. Kinyissanak csapokat, s a vizükben nyakig merüljön az én, amit kiengednek. És most az izzadságtól sós? Mástól? A víz... és csepegnek, bele a kádba a szavak, megmérgeznek egyből, de ha nem ezen a rövid úton, hát később, akkor a szájat lepi el, nem is szól, megszokás úgyis, kiáll az orr... ha nem fújnak bele újra életet, nincs a felpuffadáson túl élet

.