Gondban voltam (ne hívj, itt nincs térerő), melyik dalokat is szeretem igazán. Nehéz választani. És együtt élni a döntéssel. De ez az egyik kedvenc ez... Igaza van, lehet azért. Érzem:  

Tisztelt Eörsi Mátyás Úr! Ott rohadjál meg, ahol vagy! Te utolsó, okádék, szemforgató, te féreg (bocsásd meg ezeket a cirógató szavaka, önálló életre kelt a klaviatúra)! Tudom, nem őriztünk együtt disznót, hogy tegeződjünk - de egy őrült gazembertől, mint én, más nem is…

 Ez egy kurva jó november tizenegyedike volt! Formaldehidbe kéne helyezni! Hogy megmaradjon az utókornak, a hidek téli napokon elővehessen, aztán melegítsen! Ajándék az élettől? Nem is érdekel... jó volt felkelni, és most úgy érzem jó is lesz lefeküdni! A két pont között…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…