Elhajítva

 Nekem elnyerte a tetszésem! Lovagold meg! Ez lenne a szlogen... Van egy álmom immár. Vagy célom..

Egyebek mellett egy U2 szám villant az eszembe, ahogy a híreket hallgattam: I cant believe the news today Oh, I cant close my eyes and make it go away How long... How long must we sing this song? How long? how long... ...és valóban? Ki tudja, meddig feszíthető még a húr? Talán túlzás ez…

Érdekes módon mindig is szerettem a benzin szagát. A kutaknál letekertem az ablakot, belefúrtam az orrom a légbe, és mélyeket szippantottam a gőzéből... aztán vitte az autót, messze. Most már gyalog járok, mégis itt egy mormonkanna a kezemben. Benzin lötyög benne.…

Az egymás mellett futó sínek meg vannak átkozva. Átszelik a tájat, hegyen, völgyön át,  le a föld gyomrába, ki a napfényre, a simogató szelek ölelésében. Erdők, mezők, rétek,lankák és tengerszemek a társaik.  Festői táj. Esőben, és hóban, egyre csak haladnak…

Nem találok szavakat... rövid, mint az élet, de attól még... gyönyörű! Egyszerű, és mégis... a 24. másodpercben jön a lúdbőr! Nem árt készülni... 

... a távolban pedig felsikoltott egy lepke.