Rá kéne szokni a drogokra... máshogy nehezen viselhető el ez a kurva élet. Egy szellő kapna szárnyra, a repülőszőnyegen röptetne, vérvörös lángok között elégnék, ahogy visszaérnék a Földre, majd a hamuszürke égen elterülnék. Tavakba, folyókba, és lányok hajába…

Múlt éjjel, bajtól, gondtól kimerülten, Pihenni pamlagomon elterültem.  

Örülünk Vincent! Osztozni jó, s ha már van valaki rajtam kívül idebenn, miért is ne tegyük. Tegyem! Konkrétan egy légy az, s most nem a levesben, hanem csak úgy natúr, egy légtérben velem. Zümmög, meg röpdös, miközben csöndben foszforeszkálok. Egyébként az elveszett…