Csúnya dolog a háborúskodás. De lehet mókás is. Például ha egy zsidó dögcéduláját összecserélem egy muszliméval...

Érdekes, hogy úgyis elkövethetek öngyilkosságot, hogy nem... nem foganatosítok semmit. Ha már megadatott a szabad akarat, ezt is eldönthetjük. Milyen halált haljunk, meg mikor. Vannak szimpatikusabbak, és kevésbé mutatósak - hozzátéve, hogy szükségtelen rossz, próbálok szabadulni…

A legjobb ötletek a lépcső alján jutnak eszembe.. aztán feltápszkodok. Felmászok a tetejére -hogy lejegyezzem, mi másért igyekeznék- és elmúlnak. Elfelejtem. Vajon hová lesznek ezek a gondolatok? Bár lehetne használni..

Most látom a TV-ben, hogy újságárulásból össze lehet kaparni a napi heroin adagot... Akár háromszor is! Nem is aggódom már, a jövőm biztosítva van. Segít befejezni a könyvem például (bibliográfia lesz: Muszlim voltam - A rabságom évei). Csak legyenek akkor még újságok, meg…

 Persze, nem csodálkozok rajta. Tócsák tükrében, autók szélvédőjén  csillan a mosolyom,  látom, amit mások.. a világnak hátát a púpomhoz görbítem, meggörbült időben napról napra szebb vagyok. Így lévén etalon, ostoba lennék, ha kérdezősködnék.…