Ááááh... ki a barrikádokra, kirakatokat bezúzni, autókat felborítani, éljen, égjen.. káoszt!

De kiegyeznék egy 4-es filozófia jegyben is.. bár felesküdtem a Szent koronára, megfogadtam, hogy az ellenséggel le nem paktálok (az immanens Isten engem úgy segéljen...), így is lesz, megkapom az ötösöm önerőből, és jónapot.

Ha a tengerparton keresnénk kincset, a homok alól minden bizonnyal innen érkeznének a fémdetektornak visszaverődő jelek, hisz nemcsak a kutya van elásva, de a kapocs is, ami a bevezetést az alábbiakhoz láncolja. És ez egy örökre szóló kapcsolat, amivel a pápák ellenőrizni kívánják a házasságokat, irányítani a világi uralkodókat. Ők is arra vágynak. Ugye, VII. Gergely? Te kis huncut!

Nagy reményekkel kezdem hát kotorni a homokot, a körömágyam megtellik a déli tengerek  különféle kőzeteinek és ásványi anyagainak apró szemű törmelékével, melyet a víz, jég vagy szél elhordott eredeti képződési helyétől és alkalmas helyen lerakott. Ott találom meg az egyik főelosztót, ami az asztalomhoz irányít, pár órával ezelőttre. Gondolkodék nagy dolgokon, csillogott a szemem, az érdeklődés a tetőfokára hágott, ahogy mohón tömtem magamba a tudást -amire minden bizonnyal szükségem lesz a Mc Donald's-ban, vagy az utcán. Utóbbi esetben mondjuk színvonalas előadásokat tarthatnék, ezt jutalmaznák a viruló ifjúság titánjai mondjuk 200 forinttal (Euró? Ugyan...), egy sörrel, sóskiflivel, whatever... Nem magadnak, az utcának tanulsz. Meg kell nézni Gusztit. Szóval visszatérve, mert akárcsak most, akkor is elkalandoztam, megakadt a szemem a könyvespolcon. Erről tudni kell, hogy telepakoltam könyvekkel, alig férnek el egymástól. Ilyen lehet a megvilágosodás, de talán a fasztrombózis is. Mit látok? Kék könyvecske, gerincén a címe: Kékszemű napló. Igen, emlékszem erre a könyvre, fater vette, az özönvíz előtt. Ő olvasgatta is. Aztán talán én is akartam. El is felejtettem már. Hát még azt, hogy ki írta: tanszékvezető a Pannon Egyetemen, G betűvel kezdődik és éczi-re végződik a vezetékneve...

Remegő kézzel nyúltam felé (nem ittam már péntek óta, akkor is csak egy sört, egy sör pedig nem sör, tehát nem fogyasztottam alkoholt jó ideje...), megfordítottam a tengelye körül, elolvastam az ajánlót.

Dugó, a pulikutya majdnem olyan, mint az emberek, de szerencsére csak majdnem: bölcsebb nálunk, tisztább a szíve, és főleg több benne a szeretet, mint a tökéletlen kétlábúakban. A kutya megbocsájtó fölénnyel kezeli őket, a Gazdát is, aki ennek ellenére minden lényeg legtökéletesebbike, az egyetlen igazi társ Dugó számára. A puli a Naplójának meséli el, milyen líraian humoros gondolatokat ébreszt benne a környezete, a virágok, a fák, a többi állatok, a gyerekek. Nagyokat beszélget velük, sok új ismeretre tesz szert, és ahogy telik az idő, lassan rájön, hogy a tudás nemcsak örömet jelent, az élat megismerése szomorúságokat is hordoz.
A népszerű szerző bűvöletes gyerekkönyve nemcsak a gyerekeknek szól: bárki, tízévestől hetvenig kézbe veheti (hát inkább 18-tól 28-ig vegyék kézbe, a szerz. megj.), és biztos lehet benne, hogy nagy olvasói élmény részese lesz.

Nem jópofa? Majdenem annyira, mint egy vadászgörény. No, annyira nem. Mint egy görény vadász.. így már jobb. Egyébként 398 jómagyar forint volt, az ma már 400 lenne, tehát aki nem vette meg (1995-ben), az bukott legalább 2 forintot. De rég is volt, 13 éve. Bohó ifjú, nem gondoltam volna, hogy a sors összeköt. Fricska. Most elgondolkodtam, milyen könyveket is olvastam. Kivel találkozhatok még? Pff.

Itt megrendelhető: itt. És csak 398 forint! Tartja az értéket, jó befektetés. Egyébként csak jövőre lesz óránk, nincs belőle még nyereségem se.. kell nekem bolygatni a dolgokat.