Óh, hölgyeim. Hogy együtt tudok most érezni Önökkel. Annyira, hogy inkább állapotos szóval illetem becses köreiket, nem a szocialista ragadvánnyal, a terhessel. Teher? Egy bébi, igaz? Az élet gyümölcse.. bár sok gondot tud okozni, ha úton van egy gyerek - nem is útban. Reggeli rosszulléteket például. Hányással egybekötött migrénes fejfájás. Hónapokig kell tűrni, igaz? Elég nekem ez a mai nap... így a másnapos alkoholisták szóvivőjeként had adjam át ezt az ölelést, vigyétek messze, fel a csillagokba. Énekeljetek róla, dúdoljátok a kisded fülébe. Tudják meg, mire nem képes egy férfi, hogy együttérezhessen a nővel, kiegészíthesse, komplementer halmaza legyen.. magába csavarodik, és kifacsar egy ilyen szimpátia-fájdalmat. Az érzéketlen disznó, mi? Valóban, már lehet tudni, hogy nem csak a szomjoltás miatt iszik a részeg, nem viccből lögyböli ki a fröccsét a proletár. A bokrok befogadják a menekülteket, gyengéden körülölelik, elaltatják. Mint az anya a gyermekét. Ne álmodjon rosszat, a szellő a fülébe súg egy lágy melódiát. Ilyenkor nincs is fényszennyezés, mégis csak egy csillagot látok, fényesen, csukott szemmel is. Ívfényként ugrik át egyik helyről a másikra a kósza gondolat. Bebandukolja az érzékterületeket, szanaszét szarja a kétség magvait. Még a csarnokvizemben is megmerítkezik... csak így tudja a haját befésülni, azt mondja. És koccintok vele, de nem sörrel, azzal nem szabad. Megbeszéltem az ördögömmel is. Csak ne múljon a rosszullét, érzem hogy élek, és éltem. Valahonnan ismerős ez a szám... a cigányzenésznek csak elzümmögöm, azt veti a véreres szememre, sokszor játszotta már nekem, nem akarok valami újat? Kevésbé monotont, valami vidámat? Majd megmutatja, várom is, ragadjon magával.... de egy cethal gyomrából nehéz kimenekülni. Legalább visszhangzik a kiáltás.