Kétezernyolcmárciushúsz:

Lassan egy hete élek együtt az új fejemmel. Rövidebbre lett vágva a hajam, és mostanra kezdem megszokni. Amikor elkészült, úgy gondoltam, hogy jobb lett volna az ittas Stevie Wonder kopaszt meg. Jaj, de túllendültem rajta, már nincsenek tévképzeteim se - azt hiszem. Rádásul, ha a fodrászat után, egy héttel, napra pontosan szakadni kezd a hó, akkor nem lehet eltagadni, hogy jól sikerült, nem igaz? Ezt jelnek tekintem. Rádásul ha egy nappal utánna hiperhivatkozást szúrok be egy vak zenészről, az már kész kinyilatkoztatás.

Apropó, kinyilatkoztatás: asszem a nyáron kirándulok az őserdőbe, és majd azzal csúfolom, a benszülötteket, hogy "bibi, nekünk van Kinyilatkoztatásunk, nektek meg neeem"! Azok meg majd futnak a terhes vizilóistenhez, vagy a karvalyhoz, de hiába, Jézust nem überelheti senki. Ilyenek ezek a primitív népek, mennyivel különbek vagyunk mi haladó szellemiségű társadalmak! A pokolba velük.

Még vissza kell mennem, majd ha eszembe jutnak a káros gondolatok, azt lementem a vincseszterre, csak megtaláljam a rémálmok között...

Meg kéne tanulni cigányul. Meg is kérdem, hol lehet. Harapok egyet a napkorongból, úgy el fel sem kell oltanom a lámpát, ha olvasni akarok!

Update

Az, hogy nem olyan egyértelmű az élet, a 10.000 szavas közhelygyűjteményben is olvasható! De mégis, van amikor beugranak dolgok. Pl mint tegnap, vagy ma, de mindenesetre március 20-án (érdekes). Ha van egy ember, akinek pl még sohasem láttuk az arcát, mert bukósisakot, símaszkot és napszemüveget visel, fekete ruhában jár, honnan tudjuk, hogy nem mi vagyunk? Nem csak kivetítjük magunkat, és kívülről látjuk a dolgot? Még akkor sem lennék biztos benne, hogy a bringás idióta nem én vagyok... de talán a "barátai", már ha vannak, felvilágosítanának. Ennek ellenére feszélyez, hogy mi van, ha... ...mi van, ha nem vagyunk egyedül! Itt benn...