1958 januárját írjuk. Odakint tombolt a szélvihar, behordta a havat az udvarba, a kert végében már egészen feltornyozta azt. Ole Kirk Christiansen kényelmesen üldögélt a maga faragta hintaszékében, hintázott, lábát a kandallórácson nyugtatta, és közben nagyokat szívott a pipájából. Kicsit talán mérgelődött azon, hogy másnap el kell lapátolnia, márpedig ezt 67 éves fejjel nem szívesen teszi meg az ember. Nem volt már fiatal, de jól tartotta magát! Képes volt még a csodára, teremteni, egy darab fából valami újat alkotni. Kicsit hasonlított Istenre a munkája, ez a gondolat pedig büszkeséggel töltötte el. De nemcsak holmi badar, szentimentális gondolatok surrantak át elméje rejtekútjain. Nagy nap volt a mai. Beérett a gyümölcs, megszületett a gyerekszobák elengedhetetlen kelléke (amit a 3 éven aluli gyermekek könnyedén beszippanthatnak), az apró, műanyag építőelem, a LEGO. De a történet nem itt kezdődött, hanem réges régen, egy messzi messzi dán falucskában...





A '32-ben elindult vállalkozás döcögősen, nyögve-nyelősen lendült be, az emberek szegények voltak, az ember emésztőrendszere inkább a kenyeret, mint a cellulózt kívánja. A kezdeti nehézségek nem tántorították el, a jojó lázat, majd a lecsengését is meglovagolta, a jojókat kettéfűrészelték, és azokból építették a játékautókat...

A Kincses Kalendárium szerint a ma használt LEGO bejegyzett márkanév egy verseny során pattant kis valakinek a fejéből, dánul van (érdekes módon), azt jelenti, hogy játssz jót, vagy jót játszani: leg godt.

A mester fia, Gotfred már 12 évesen  (1942) beállt apuci mellé dolgozni (olcsó gyermekmunka, ejnye, ejnye!). A családi vállalkozást ezek után ketten vitték tovább, és miután fantáziát láttak a műanyagban, engedtek a változás szeleinek: műanyag játékokat is elkezdtek gyártani. Hozzájárult ehhez tán az is, hogy egy újabb tűzvész következtében 1944-ben megsemmisült az üzemük. A 47-es újrakezdés után Christiansenék gyárában használtak először Dániában fröccsöntő gépet, ami manapság már elterjedt, minden rendes lakás pincéjében van legalább egy, de az akkor újdonság volt.

1947-ben ismerkedtek meg Hilary Harry Fisher Page szabadalmával, egy összeilleszthető kis kockával, amit továbbfejlesztettek, és így alakult ki 1949-re az egymásba kapaszkodó, alul lyukacsos, felül kitüremkedésekkel rendelkező elem. 1954-ben új nevet kaptak, immáron a "LEGO Brick" néven futott a termék (a korábbi LEGO Mursten helyett).



Az innovatív játék megelőzte a korát, nem értették, konzervatív módon ragaszkodtak a fához mind a kereskedők, mind a vásárlók, nem ment tehát a szekér. A konstrukcióban is volt némi hiba, az ördög pedig a részletekben rejlik. Gotfred látta meg a fantáziát végül a játékban, a lehetőséget, a varriációk hatalmas számát, a képesség- és koncentráció fejlesztő előnyeit. Fejlesztettek hát a kockákon, így 58-ra elnyerte a mai formáját az építőkockák Alfája és Omegája. Az alapító, Ole még ebben az évben távozott az örök építkezések mezejére, március 11-én elhagyta az árnyékvilágot.

A növekedés évei következtek, Gotfred erős kézzel irányította a vállalatot. A fajátékok koporsójába az utolsó szöget egy 1960-as tűz verte be, ezután nem gyártottak többé, csak műanyag termékeket. A 61-62-es évben újra "felfedezték" a kereket, legalábbis a LEGO világban. A 66-os utat ellepték a buszok, autók, traktorok, már csak azért is, mert ekkoriban jelent meg az Egyesült Államok polcain az apró játékok. A kockák alapanyaga is megváltozott, az erősebb, strapabíróbb ABS nevű műanyagból készítik mind a mai napig őket. Olyan, mint egy jó sampon: ellenáll a hőnek, savaknak, sóknak, és egyéb vegyi anyagoknak, ráadásul nem mérgező, tehát ha kisöcsénk a világ felfedezése közben a mosogatóban összekeverne egy kis hipót, savat, kálisót, felgyújtaná azt egy kis tiszta alkohol hozzáadásával, majd lenyelné a kockát, nem kell aggódnunk, miután távozik a szervezetéből, elég betolni a hidegvizes csap alá, a LEGO még mindig tart, játszhatunk is vele. Mármint a LEGO-val.



Gondoltak a lyánykákra is az urak, lévén nem mindenkit hajt az Y kromoszóma a vasút felé, bár kétség kívűl, hatásos tud lenni egy 135 kilós ellenőr a gyengébbik nemből is. Megjelentek hát a babaházak, mellé a megfelelő körítés. A 70-es évek közepén kezdett testet ölteni a LEGO ember is, bár korántsem volt olyan mozgékony, mint a LEGO sapiens következő evolúciós lépcsőfoka, ami 1978 után már könnyeden beinthetett a mocskos kapitalista világnak: egy uniformista társadalom, mindenki egyforma, mosolyognak, szétszedhetők és újra összerakhatók, képtelenek az összetett gondolkodásra, és mindenben alárendelik magukat az uruk akaratának, rádásul nincs gond az etnikumokkal, nincs rasszizmus, antiszemitizmus, meg fajüldözés (gyK: mindenk sárga)! Diktátor hajlamúak előnyben (a LEGO embernek vannak még testvérei is a  Duplo, Technic rendszerekben is, hasonló körülmények között).

A komolyabb ismereteket feltételező Technic rendszer alapköveit 1975-ben fektették le, előbb LEGO Series, majd Expert Builder néven futott a sorozat, a jelenlegi nevét a 80-as évek elején nyerte el. A kifejezetten idősebbeknek szánt "játékok" rendkívűl pontosan adták vissza a valóságot, a méretarányos fogaskerekek, áttétek segítségével autókat lehetett vezérelni, a később megjelenő pneumatikus- és robot technika pedig mindezt csak fokozta. Lehetővé vált például a gépek számítógépes vezérlése is a Mindstorm rendszer keretében.

79-ben végül a LEGO társadalom is utolérte a Nagyokat, némi késéssel ugyan, de kiléptek a világűrbe, megjelentek az idegen civilizációk is, elkezdődhetett hát a harc a túlélésért, vagy hogy eljussanak oda, ahová LEGO még nem merészkedett. A 86-ban megjelenő, ún Light and Sound  (stílszerűen Ukrajnában is volt egy hasonló fény és hangjáték ezen  alkalomból) készletek csak színesítették a palettát, villogó és püttyögő UFO-k tűntek fel a horizonton. Természetesen a rendőrség a helyzet magaslatán állt, kiküldte az immár szirénázó IFÁ-it, és a REBISZ rendet vágott.

A rendszerváltások begyűrűztek a LEGO társadalomba is, 89-et írunk, amikor megjelenik a bűnözés, immáron rosszarcú, marcona kalózok fosztogatták a békés lakosságot, az áldott békeidőknek tehát mindörökre vége lett, együtt kellett élni a rosszfiúkkal is, hisz csak megélhetésiek.

A 90-es években új figurák jelentek meg, a Model Team sorozat tagja műr külsőre is megszólalásig hasonlítottak a versenyjárművekre (a Technic széria a mechanikus azonosságot célozta meg), speciálisan fiúk és lányok számára indítottak termékvonalakat: a Bionicle játékok techinc alapanyagból épült, akciófigurákat lehetett belőle építeni, amikkel aztán mehetett a disztroly, míg a Belville téma a lányokat, és a belső építésznek készülő fiúkat célozta meg.

A 2000-es évek változást hoztak a cégnél, az eladások akadoztak, a számítógépes játékok jobban lekötötték a gyerekeket, így több parkot is be kellett zárni, költséghatékonyabban kellett gazdálkodni. Talán ezzel magyarázható az utóbbi idők fantáziátlansága, a legtöbb széria már csak licencelt, egy épp aktuális szuperprodukciót dolgoz fel, mint pl  Harry Potter, Star Wars, vagy jelenleg készülő Indy mozi. Újabb és újabb rókabőrt húztak le a Bionicle vonalról is, igyekeztek ugyan azt a terméket eladni. 2003-tól ugyan már nemcsak sárga figurák népesítették be a Lego univerzumot, a kosaras téma apropóján immáron a khmmm feketébb fejek közül is lehetett válogatni. Az irányváltás legjobb mutatója, hogy 2004 októberétől már nem Kjeld Kirk Kristiansen vezette a vállalatot, hanem a családi szériát megszakítva egy "idegen". Mindamellett a versenyben maradásért belevágtak a videojáték iparba is, kezdetben csak egyszerűbb játékok készültek, a kor technikai színvonalát hozva (pl LEGO Creator, amiben szabadon építhettük fel a világunk a kibernetikus térben), de idővel olyan zseniális alkotások is megjelentek, mint a LEGO Star Wars széria, mely az filmeposz két trilogiáját dolgozta fel, és a játék szinte mindenkit levett a lábáról humorával és fergeteges akciójával. Mindamellett készülnek játékok még Batman és Indiana Jones főszereplésével is, amikre szintén érdemes lesz majd odafigyelni.

A LEGO ma az egyik legsikeresebb európai vállalkozás, ami közel 130 országban árusítja a termékeit, milliárdos bevételt termelve, és elismerést hozva egy egyszerű, de kreatív, megalkuvást nem tűrő dán asztalos emlékének, aki kockáról kockára építette fel birodalmát, amit az örökséggel megfelelően gazdálkodó gyermekek felvirágoztattak. Ha bárhol a világon megemlítjük a LEGO nevet, biztosan akad, aki elismerően biccent, majd nosztalgiázásba kezd, hogy mennyit is játszott, meg épített gyermekkorában, hogy meghatározta ezt az időszakot a LEGO. Amellett, hogy a kreativitást és a mechanikus képességeket fejlesztette, egy maradandó élménnyel szolgált, amit nem lehet elfelejteni. Elévülhetetlen érdemeket szerzett tehát a gyerekek mentális fejlődésében is, ami talán elgondolkodtató, a mai, testmozgást és gondolkodást nélkülöző, számítógépes játékok világában...

Persze akadnak olyanok is, akik csak testileg nőnek fel, lelkükben örök gyerekek maradnak, és nem tudják leküzdeni rajongásukat az apró kockák iránt. Az ilyen emberekből bizony sok van, és bár kicsit furcsák, és mániásnak is tűnhetnek, de ez a lankadatlan vágy a teremtésre nem lebecsülendő. Gondoljuk csak el, a messzi északon valószínűleg hasonló gondolatok cikázhattak egy Ole Kirk Christiansen nevű ifjú fejében egy fél évszázaddal ezelőtt.

Néhány érdekesség még a végére, rekordok, stb:

Valakinek kicsit sok szabadideje van talán... és kellő türelme





Mondani sem kell, a LEGO univerzum hajtóanyaga szintén a ser:

 

A nyolcadik utas arrafelé is a halál:



Van aki nem kispályázik, történelmi babérokra tör, koncentrációs tábort épít:






És ha már a kínzásoknál, a bebörtönzésnél, a megalázásnál, és az őrök kegyetlenkedésénél tartunk:




Zárszóként talán annyit fűznék mindehez hozzá, hogy Leg godt, játssz jót!